- Osztálytermi előadásként üzemelt a zalaegerszegi évadban a Közel a jóhoz című produkció

„Kinek váltak el a szülei?” „Akartok gyereket?” „Mit gondoltok a szerelemről?” – általában ezek a kérdések hangzanak el a Közel a jóhoz című osztálytermi előadás előtt, melyet a zalaegerszegi középiskolásoknak játszottak a Hevesi Sándor Színház színészei az évad során, és nemrégiben más keretek közt, a Kvártélyház színpadán volt látható. A produkció alcíme szerint kortárs verselés élő zenével, a tapasztalat pedig azt mutatja, a diákságot mélyen érinti ez a körülbelül egy óra, ahogy mélyen érintette a mostani felnőtt közönséget is, annak ellenére, hogy az előbb említett kérdéseket nem tette föl senki.

A Kvártélyház közönsége egyébként nem ilyen jellegű előadásokhoz szokott, a megyeszékhelyen működő szabadtéri játszóhelyen – ahogy általában a nyári színházak esetében – a musical, a vígjáték, a bohózat tarol, csak nagyritkán kísérleteznek más típusú produkciókkal. A nézőtér igen foghíjas volt, és az esős, nyirkos idő sem tett jót.

A zalaegerszegi néző számára nem újdonság a fiatalokat érintő témákra fókuszáló tantermi játék, a TIE (Theatre In Education) magyarán a színházi nevelési előadások hagyománya több, mint tíz éves a városban. A Hevesi Sándor Színházban Madák Zsuzsanna dramaturg szakmai vezetésével és Mihály Péter színész, rendező szinte állandó részvételével 2011-ben indult el a teátrum ifjúsági programja, a Tantermi Deszka, mely nagyon népszerűvé vált a helyi iskolákban, de gyakran utaznak az előadásokkal országon belül más településekre is. A megszólított korosztály változó, az interaktív játékok aránya is, és persze a témák sem állandóak: volt már szó külföldi munkavállalásról, közösségi oldalakról, depresszióról. Olykor klasszikusokat vesznek elő, de inkább frissebb drámai anyagra építenek foglalkozást (a nemrég bemutatott PARA például az iskolai elektronikus napló feltöréséről szól).

A Közel a jóhoz mindezektől eltérő koncertszínház, öt játszó ül a minimális térben, zene és versek töltik ki az időt, mégis nagy utat járunk be. Az előadás kezdetekor gyerekhangok, a végén pedig idősek latolgatják, mi a szerelem. Mindez meglepő módon nem giccses, egyrészt az allűröktől mentes, fiatalos svung felel ezért, másrészt a rendező D. Varga Ádám jól komponált szövegegyüttest, friss összeállítást hozott létre. Petri György az egyetlen már nem élő költő a sorban, Darvasi Ferenc, Háy János, Szabó T. Anna, Grecsó Krisztián mellett Závada Péter, Kemény Zsófi, Simon Márton, Karafiáth Orsolya, Áfra János és Dékány Dávid szövegei vezetnek végig egy jócskán összefércelt, de mindenkinek ismerős férfi-nő kapcsolaton. A lírát populáris magyar zene kíséri, főként Szeder (vagyis Szeder-Szabó Krisztina) dalai, de akad Kispál és a Borz, Quimby, Elefánt, Lóci játszik, sőt még Ákos A világ legvégén című száma is felcsendül. A zenei választásokon rengeteget dob a hangszerelés maga (zenei vezető: Máriás Zsolt) és a gyakori duett-forma, a színpadon lévők mindegyike zenél. A jól felépített zenei matériából kiemelkedik Kollár-Klemencz László népszerű Iszom a bort dalának feldolgozása.

Az ellenkező nem tagjainak osztályozása, a kiszemelt követése, a másik szokásainak szakszerű és érzelmeinek szinte lehetetlen kitapogatása, a szerelem első lendületes időszaka, az „örökké fog tartani” gondolata, majd a hanyatlás, elfordulás, tétovázás, valami új keresése – nagyjából ekként foglalható össze a Közel a jóhoz íve.

„A szerelem, mint a környezetszennyezés. Lehet rá nem gondolni.” – hangzik el Simon Márton verséből, remekül passzol az előadásba, mely a fiatal felnőttek tapasztalatai, dilemmái köré épül. A Közel a jóhoz szerelemmetaforákat keres, próbál ki. Mégis mihez mérjük a szerelmet? Lehet-e egyáltalán mérni? Mi van, ha vége? Egyféle választ ad rá a Szociálisan érzékeny dal, megint másikat Áfra János Ami visszafordít című verse vagy Háy Jánostól a Nátriumbenzonát, és megannyi válasz létezik, de megoldás egy se az irodalomban és a zenében annyiszor előkerülő szerelemre.