Mostanában sok szó esik az inflációról (inflálódnak a szavak is…), de egy közgazdász számára fájó az a rengeteg félreértés, ismerethiány, ami ennek kapcsán a magyar közéletben teret kap, és amire a politikusok még rá is erősítenek.
A magyar közvélemény például azt hiszi, hogy az infláció áremelkedést jelent – a két szót gyakran szinonimaként is használják. Pedig nem, az infláció (azaz ”felfúvódás”) a pénz értékvesztését jelenti, ami részint az árak emelkedésében, részint a jövedelmek emelkedésében jelentkezik – tehát ha ugyanaz az áru, ugyanaz a munka több pénzbe kerül, mint korábban.
Azt is hiszi a közvélekedés, hogy az infláció önmagában káros az életszínvonalra nézve. Pedig nem, hiszen ha az árak is, a jövedelmek is pont ugyanakkora mértékben emelkednek, az az életszínvonalat nyilván nem befolyásolja. Ami viszont tényleg befolyásolja, az az, hogy ha az árak és a jövedelmek nem egyszerre, illetve nem azonos mértékben emelkednek, azaz eltérnek a pénz általános értékvesztésének ütemétől. Ez persze a gyakorlatban így szokott lenni: az érdekelt felek mindig megpróbálnak a többiek előtt lépni, a különféle áruk és munkák árarányait a saját javukra eltéríteni, és egy magasabb inflációs környezetben erre több lehetőségük is van, mert nem tűnik fel annyira. De ez nem az infláció, hanem az érdekelt felek magatartásának a következménye.
Az is elterjedt hiedelem, hogy ha az infláció csökken, akkor az árak csökkennek. Pedig hát ez definíciószerűen nem így van: ameddig infláció egyáltalán van, addig az árak emelkednek. Ha az infláció csökken, akkor kisebb arányban emelkednek, mint korábban, de emelkednek. Akkor csökkennek, ha az infláció mértéke egy negatív szám – de ekkor már nem inflációról, hanem deflációról beszélünk.
Végül az is egy elterjedt módszertani félreértés, részben sajnos a mi szakmánk hibájából, hogy a KSH által kiemelten publikált, egy évre visszatekintő havi árindex jól mutatná az árak aktuális alakulását. Nos, ez inkább egy olyan pénzügyi-konjunkturális mutató, ami makroszintű gazdaságpolitikai folyamatelemzéshez, döntéshozatalhoz jól használható, de az aktuális áralakulást nem mutatja. Azt az előző havi bázishoz viszonyított havi index mutatja: ha az pozitív, akkor aktuálisan, az adott hónapban emelkedtek az árak.
Remélem, a fentiekből kiviláglik többek között, hogy az árak és az életszínvonal alakulása szempontjából miért indifferens és félrevezető az a – kormányfőnk által oly gyakran és szívesen hangoztatott – célkitűzés, hogy az éves árindex a mostanihoz képest csökkenjen, év végére 10 százalék alá. Meg talán az is, hogy mekkora szükség lenne legalább a középiskolák felső évfolyamában a közgazdasági alapismeretek oktatására. Bár sajnos mostanában nem ez a magyar oktatásügy legnagyobb problémája.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.