Azzal, hogy Putyin egyelőre hatalomban maradt, világszerte mázsás kövek gördültek le a vállakról. Oroszországon kívül senki se drukkolt Jevgenyij Prigozsin puccskísérletének, hiába akadtak Magyarországon is egyesek, akik rögtön az amerikaiak kezenyomát vélték felfedezni a történtekben. A 2016-os elnökválasztásba való orosz beavatkozás kapcsán Prigozsin ellen Washingtonban vádat emeltek, úgyhogy ha kiteszi a lábát Belaruszból, akkor vagy az oroszok vagy az amerikaiak fognak rá lecsapni.
Nem mintha a száműzetésben biztonságban lenne - Litvinyenkót. Szkripalt vagy Navalnijt sokkal kevesebbért mérgezték meg. A Wagner vezére mégiscsak katonai hatalomátvétellel próbálkozott, célkeresztjében nem az orosz hadsereg, hanem az állam vezetése állt. Az Ukrajna elleni agresszióval Putyin szinte minden erkölcsi gátat átlépett – de Prigozsin primitívebb, erőszakosabb és ha lehet még gátlástalanabb ember, akinek kezébe került volna az orosz atomarzenál. Ő testesítette meg az Oroszország-szakértők rémálmát, a Putyin utáni korszak legrosszabb eshetőségét.
Persze Prigozsint is Putyinnak köszönhetjük. Ő csinált a piti bűnöző hotdogárusból milliárdos vállalkozót, ő engedte, hogy magánhadsereget építsen és ami a legnagyobb hiba volt, ő hagyta, hogy a Wagner zsoldosai saját szakállukra szálljanak be az Ukrajna elleni háborúba. Az ilyesmit a történelem során általában kerülni szokták. Abból, hogy a zsoldosokat a háború első napjától nem vonták a fegyveres erők parancsnoksága alá, csak és kizárólag baj – koordinálatlanság, rivalizálás és konfliktus – következhetett. Egy dolog volt, amíg a Wagner Afrikában és Szíriában egyengette az orosz állami meg a prigozsini magánérdeket, de egészen más lett a helyzet azzal, hogy engedték odahaza működni. Ostobaságnak bizonyult, hogy a börtönöket belülről ismerő oligarchának megengedték az elítéltek toborzását. Ez a hadsereg emberhiánya miatt talán jó ötletnek tűnt, de a Kremlben nem gondolták át, mi lesz a vége, ha fegyvert adnak a szabadulásuk fejében személyesen Prigozsinhoz lojális bűnözők kezébe.
Pénteken pár ezer zsoldos harc nélkül elfoglalta a háborút közvetlenül irányító parancsnokság székhelyét, Rosztovot. A helyőrség, a nemzeti gárda, a rendőrség, meg akinek kellett volna, nem állt ellen. Ezután a Wagner hadoszlopa megindult Moszkva felé, elfoglalta Voronyezst és bár a levegőből többször lőtték, végül is akadálytalanul túljutott az út felén. Ez arra utal, hogy Prigozsinnak volt támogatottsága a fegyveres erőknél, még ha egész alegységek nem is álltak az oldalára, mint ahogy azt alighanem remélte. Sokat elárul, hogy Moszkvából magánrepülőgépek raja szállt fel: az elit egy része nem volt biztos benne, hogy ki kerekedik felül. Az is kiderült, hogy ha Putyin úgy akarja, az orosz jogrendbe belefér a főbenjáró államellenes bűnök, illetve a puccsisták által lelőtt 15-20 pilóta halálának azonnali megbocsájtása.
Ami a lényeg: ország-világ előtt lelepleződött, hogy Oroszország törékeny, mindenhatónak hitt elnöke pedig gyenge és sebezhető. Ezen nem csak az oroszoknak érdemes elgondolkodni.