beszéd;Nyugat;Vlagyimir Putyin;felkelés;elmebaj;Jevgenyij Prigozsin;Wagner-csoport;

- Az orosz elnök szerint a Nyugat érdekében állt a Wagner-lázadás, de ő végig kézben tartotta az eseményeket

Nem igazán tudják kitalálni (a szokásos nyugatellenes paranoid propagandán kívül), hogyan tálalják az eseményeket.

Először szólalt meg Vlagyimir Putyin orosz elnök hétfő este a Wagner-csoport szombati felkelése óta.

Mint arról a Népszava is beszámolt, a Putyin által teremtett Jevgenyij Prigozsin vezette zsoldoshadsereg szombat reggel erőivel kulcsfontosságú katonai létesítményeket foglalt el Rosztov-na-Donuban (itt található a déli katonai körzet székhelye is, ahonnan az ukrajnai műveleteket irányítják), majd a város és a Moszkva között félúton fekvő Voronyezst is. Tette mindezt azok után, hogy állítása szerint az orosz légierő a Wagner-csoport zsoldosait támadta, ezért hadat üzent a védelmi minisztériumnak, amellyel régóta közismerten feszült a viszonya. Prigozsin állítása szerint mintegy 200 kilométerre voltak a fővárostól, amikor is – olyan váratlanul, ahogy az egész elkezdődött – Aljakszandr Lukasenka belarusz elnök javaslatára úgy döntött, visszafordítja erőit, majd ezután állítólag Belaruszba ment.

Putyin a Kreml honlapjára hétfő este feltöltött beszédében ezzel szemben egyfajta „nyugati összeesküvésként” festette le a történteket, amelyeket az orosz nép összefogása és „patrióta szelleme” akadályozott meg.

Az orosz elnök méltatta, hogy a Wagner-erők végül visszavonultak, hiszen, mint fogalmazott,

„a fegyveres felkelést így is, úgy is leverték volna”.

Mindazonáltal hibáztatta a lázadás szervezőit, akik szerinte igenis tisztában voltak mindennel, azzal is, hogy „meg akarják osztani és gyengíteni az országot, amely jelenleg hatalmas külső fenyegetés, példa nélküli külső nyomás alatt áll”. Szerinte a „szervezők (Putyin senkit nem nevezett meg, Prigozsin nevét ismét nem ejtette ki) hazudtak azoknak, akiket belerángattak a felkelésbe, arra kényszerítették őket, hogy a sajátjaikra lőjenek”.

Úgy fogalmazott, „pontosan ez (»testvérgyilkosság«) volt az, amit Oroszország ellenségei (a »kijevi neonácik és nyugati gazdáik«) akartak: hogy orosz katonák egymást öljék, civileket öljenek, annak érdekében, hogy Oroszország végül veszítsen, és »véres polgárháború törjön ki«”.

Elismerte azonban, hogy a Wagner-erők „túlnyomó többsége szintén orosz patrióta, akik elkötelezettek az orosz nép és állam iránt”, „csak fel akarták használni őket”. Ezért, mint fogalmazott,

„az események legelejétől kezdve, közvetlen az ő utasítására lépéseket tettek a nagyobb vérontás elkerülése érdekében”.

Putyin itt is igyekezett úgy beállítani, mintha ura lett volna a helyzetnek, aki „csak időt ad a megtévesztett harcosoknak, hogy észbe kapjanak”.

Közölte, ezeknek a harcosoknak most lehetőségében áll, hogy leszerződjenek az orosz védelmi minisztériummal – amit korábban Prigozsin élesen elutasított – vagy egyéb biztonsági szervekkel, vagy visszatérhetnek hozzátartozóikhoz, de aki szeretné, mehet Belaruszba is (ahová állítólag Prigozsin is távozott a szombati történtek után).

Ez a második leghosszabb börtönbüntetés az állam történetében.