Érdekes és újszerű jelenség számomra, hogy Budapest önkormányzatának vezetői a kormány számítási módszereit követik és alkalmazzák. A főváros 1,4 millió szavazásra jogosult lakosából kilenc százalék adott véleményt az önkormányzat „lakógyűléses” kérdéseire válaszul. A négy kérdés közül az igencsak sugalmazottan megfogalmazott utolsóra, vagyis arra, hogy közlekedhessenek-e magánautók a Lánchídon, a válaszolók 79 százaléka, vagyis a lakosság 7,11 százaléka nemmel szavazott. Ennek alapján pedig Budapest vezetői diadallal kijelentik, hogy a főváros lakói szavazatukkal a kitiltásra voksoltak.
No lám! Úgy tetszik, városom vezetői jó ötletet kaptak a kormánytól, amely korábban, az általa kiküldött kérdőívre adott 19 százalékos szavazási részvételt az egész nép teljes körű véleményeként hirdeti. Úgy tűnik tehát, hogy 7,11 százalékos elutasítás már elegendő a végleges és többségre hivatkozó döntéshez. Hozzátéve, hogy - immár úgy tetszik, általánossá vált magyar módszerként - a döntést nem előzték meg szakértői viták, előtanulmányok. Legalábbis ezt állítja komor hozzászólásában a Magyar Autóklub (amelynek sok-sok éve én is elégedett tagja vagyok).
Teljes joggal háboroghat a magyar lakosság, meg persze a szakemberek, hogy a szakértői vélemények és előtanulmányok negligálása általánosan jellemző eljárássá vált nálunk. Elég, ha csak a hazánkba települő gyárak, jelesül és főleg az akkumulátorgyárak esetét vizsgáljuk. Meglehet, ez a módszer immár magyar specialitássá válik.
Mondhatnók: a fővárosi döntés nagy sikere lehet a zöld aktivistáknak. Mert ugye, szerintük nem szennyezi a belvárost kipufogó gázokkal a sok-sok személyautó, áthaladván szeretett Lánchidunkon. De valóban annyira környezetbarát ez a kitiltás?
Mondjuk, Budáról autóval akar eljutni valaki a Hősök tere felé. A legrövidebb megoldás a Lánchídon átkelni a Dunán. De most már csak más hídon lehet, az Erzsébet vagy a Margit hídon. Két-három, akár öt kilométer utat kell megtenni odáig. E hidak forgalma ezzel tovább nő. Lehet araszolni, egyesben-kettesben, néha meg-megállva. Ezáltal pedig szép mennyiségű káros gázzal terhelve a környezetet, mert éppen ezekben a fokozatokban a legnagyobb a kibocsátás mértéke. Majd végre Pestre érkezvén, vissza is meg kell tenni a többlet utat. Többlet út, többlet kibocsátás, többlet költség. Mi ebben a „zöld” törekvés érvényesülése?
No persze nagy öröm lenne, ha az autósok nagyobb része a korlátozásokat figyelembe véve úgy döntene, akkor már inkább busszal, villamossal megy. Érdemes lenne közzétenni a modellszámításokat arról, hogy milyen mértékben növeli ez a döntés a közösségi hálózat zsúfoltságát.
Szeretném, ha fővárosunk vezetői meggyőznének, az a helyes döntés, ha jelentősen korlátozzuk a személyautózást. Meggyőzhetnének sok társammal együtt, ha minden polgár számára érthető formában mutatnák be a felméréseket, adatgyűjtéseket, modellszámításokat, szakértői viták sorozatának eredményeit. Ha ezekkel adnának meggyőző érveket, nemkülönben jó és hatásos ajánlásokat célszerű, új lehetőségekről.
Budapestet nagyon szerető polgárként, adófizetőként és persze ötvennégy éve autót vezető lakosként elvárhatom, hogy az általam választott városvezetők valós, ténylegesen megalapozott, napi politikai szándékoktól megtisztított döntéseket hozzanak. Szakmámnál fogva számomra elfogadhatatlan, hogy egy népesség alig hét százalékának véleménye legyen döntő megalapozója egy igen sokak életét, munkáját, jólétét befolyásoló intézkedésnek.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
