A Prigozsin vezette magánhadsereg kezdettől kulcsszerepet játszott a Kreml külföldi céljainak elérésében Latin-Amerikában, a Közel-Keleten, de főként Afrikában, "az orosz védelmi minisztériumnak és a biztonsági szolgálatoknak pedig se szándékuk, se kapacitásuk sincs arra, hogy leváltsák a Wagnert” - mondta az amerikai Newsweek hetilapnak Szergej Kosztyeljanyec, az orosz akadémiai Afrikai Tanulmányok Intézetének egyik vezetője. A probléma jelentőségét mutatja, hogy Szergej Lavrov orosz külügyminiszter két nappal a Wagner lázadásának elfojtása után a Russia Today-nek adott tv-interjúban erősítette meg: a Wagner folytatja munkáját Afrikában.
Mások azonban nem ilyen biztosak ebben. A Wagner-csoport – amely 2014 óta fontos szerepet játszott Putyin Ukrajna elleni háborújában – Prigozsin vezetésével közel egy évtized alatt építette ki afrikai érdekeltségei hálózatát. A csoportnak a kontinens öt országában vannak csapatai, s több mint egy tucatban leányvállalatai, és csápjai Líbiába és a Közel-Keletre is elérnek.
Közép-afrikai Köztársaság aggódó elnökét, Faustin-Archange Touadérát az orosz külügyminisztérium vezetőinek személyesen is meg kellett nyugtatniuk a katonai junta hatalmának támaszát képező Wagner-zsoldosok jövője felől. Mivel azonban Prigozsint Belaruszba száműzték és több ezer zsoldosa vagy vele tart, vagy kénytelen lesz csatlakozni a hadsereghez, a New York Times szerint nem világos, hogy ezt a struktúrát ki és hogyan fogja fenntartani.
Ők ismerik a helyi viszonyokat, s ők rendelkeznek a know-how-val" - mondta az amerikai napilapnak John Lechner független kutató, aki éppen könyvet ír Wagner afrikai vezetőiről. "Ha a Kreml lecseréli ezeket a fickókat, aligha számíthat arra, hogy a dolgok úgy működjenek, mint korábban." Ám a június 23-i lázadást éppen az váltotta ki, hogy Moszkva minden Wagner-harcost a hadsereggel való szerződéskötésre kötelezett, felszámolva a csoport autonómiáját. Ezt követelték a Wagner szíriai zsoldosaitól is, és nem tudni még, hogy ez vonatkozik-e Afrikára is.
A fekete kontinensen olyan kormányok veszik igénybe a Wagner szolgálatait, amelyek elutasították a nyugati hatalmak, főként a franciák beavatkozását terrorizmus elleni erőfeszítéseikbe, és bírálták „újgyarmatosító praktikáikat”, ahogy az ENSZ békefenntartó misszióit is. Egy a Newsweek név nélkül nyilatkozó európai tisztviselő azonban azt állítja, hogy ez a narratíva Moszkva dezinformációs kampányának a része, amelynek célja "felerősíteni a Nyugat-ellenes érzelmeket" Afrikában. A Wagner-csoport épp ebben a környezetben tudott olyan ügyleteket kötni, amelyek csak a helyi erős embereknek kedveznek, miközben segített a Kremlnek az érintett országok természeti erőforrásainak kihasználásában és az orosz befolyás kiterjesztésében bukott államokban és konfliktusövezetekben.
Szíriában és Líbiában a Wagner olyan diktátorokat támogat, mint Bassár el-Aszad elnök és Khalifa Haftar hadúr, cserébe az általuk védett olaj- és gázipari létesítményekből származó nyereségért. Madagaszkáron és Szudánban tanácsokat adott a tüntetések leveréséhez, dezinformációs kampányokat indított és beavatkozott a választásokba. A Közép-afrikai Köztársaság és Mali katonai juntája a Wagner segítségével tartják fenn hatalmukat. Cserébe a Wagner készpénzt vagy bányászati koncessziókat és kiviteli engedélyeket kap olyan értékes ásványkincsek kitermelésére, mint az arany, a gyémánt és az urán. A Kreml pedig nem akar lemondani ezekről a lehetőségekről.
A Közép-afrikai Köztársaságot elemzők a Wagner legsikerültebb üzleti modelljének és az állam foglyul ejtése példájának tartják. Ottani bevételi forrásainak és fedőcégeinek szédítő köre jól mutatja, mivel kell a Kremlnek számolnia, ha át akarja venni az ellenőrzésüket. Túl azon, hogy a Wagner adja Touadéra elnök testőrségét és biztosítja a hadsereg kiképzsét (sörgyárat és rádiót is üzemeltet), több száz mérföldnyi, korábban banditáktól hemzsegő utat ellenőriz, amelyek a főváros Banguit kötik össze a szomszédos Kamerun doualai kikötőjével, ahová a Wagnerhez köthető cégek fát és más árukat szállítanak, miközben adózniuk nem kell. Ebből a cégbirodalomból „csak a „jéghegy csúcsát” látjuk - mondta Julia Stanyard, a Globális Kezdeményezés a Nemzetközi Szervezett Bűnözés Ellen nevű genfi szervezet vezető elemzője.
A Wagner és az orosz vezetés egészen tavaly szeptemberig tagadott kapcsolata lehetővé tette, hogy a zsoldosok mindehhez orosz katonai eszközöket, szállító repülőgépeket és harckocsikat használjanak. S közben ez a homály biztosított „alacsony kockázatú bejutást Moszkvának olyan országokba, amelyek közül soknak a hidegháború óta alig volt formális kapcsolata Oroszországgal" – mutatott rá Marcel Plichta, a Szent Andrews Egyetem Globális Jog és Kormányzás Központjának munkatársa.
Prigozsin lázadása óta a helyzet bizonytalan. „De az elmúlt öt évben ... a Wagner afrikai tevékenységéről megtanultuk, hogy a csoport rugalmas, kreatív, rettenthetetlen és ragadozó, így nem valószínű, hogy a Wagner-birodalom kártyavárként összeomlana" - mondta a brit Guardiannek Nathalia Dukhan, a The Sentry nevű amerikai civil szervezet vezető nyomozója.
A terror építészei – Sentry-jelentés
Vlagyimir Putyin "magánhadserege" öt éve tette be a lábát a Közép-afrikai Köztársaságba, épp amikor Moszkva 40 év után helyreállította ottani diplomáciai kapcsolatait. Az országban 20 éve tartó válságokat és véres konfliktusokat sem az ENSZ, sem a nyugati hatalmak nem tudták kezelni. Oroszország ebben a helyzetben a Wagner-csoport közbeiktatásával kínált katonai és politikai támogatást Faustin-Archange Touadéra elnöknek. Ami ezután következett, az egy terrorhadjárat volt – írja múlt héten közzétett jelentésében a washingtoni székhelyű The Sentry szervezet, amely az erőszakos konfliktusokból hasznot húzó multinacionális hálózatokat igyekszik ellehetetleníteni.
Megállapításaik szerint a Touadéra-ellenes fegyveres csoportok ellen meghirdetett hadjárat leple alatt a Wagner, a hadsereg, valamint a Wagner segítségével az elmúlt években felállított, az elnök belső köre által működtetett milíciák szisztematikus tömeggyilkosságokat, kínzásokat és nemierőszak-kampányokat hajtottak végre országszerte. A cél az volt, hogy a lakosság szélesebb rétegeit az Oroszország támogatta elnök hatalmának elfogadására kényszerítsék. A Közép-afrikai Köztársaságban a helyzet ma aggasztóbb, mint valaha. Egy nemrég készült tanulmány szerint 2022-ben a lakosság 5,6 százaléka halt meg, ami "több mint kétszerese a világ bármely más országára vonatkozó becsléseknek". A jelentés szerzői ezért "riadót fújnak a Wagner tevékenysége által súlyosbított humanitárius válság miatt”.
Líbiában a Wagner vált célponttá
Dróntámadás érte a Wagner orosz félkatonai csoport légitámaszpontját múlt pénteken a megosztott Líbia keleti részén. A támadás megfigyelők szerint összefügg a rivális líbiai hatalmi központok között, az olajbevételek elosztása kapcsán kiújult vitákkal.
A líbiai és arab hírportálok azt írták, a támadásokat az ENSZ által elismert tripoli kormány repülőgépei hajtották végre, az azonban tagadta, hogy ő állna a történtek mögött. A Bengázitól 150 kilométerre délnyugatra fekvő Karruba bázist ért csapás nem követelt áldozatokat.
"Egyetlen repülőgépünk sem vett célba egyetlen keleti helyszínt sem" - fogalmazott Mohamad al-Haddad tábornok, a hadsereg vezérkari főnöke az Addresslibya hírportál szerint. "Ezeknek a jelentéseknek az a célja, hogy új háborút szítsanak a líbiai testvérek között, s Líbiát bevonják egy regionális konfliktusba" - mondta, anélkül, hogy feltételezését részletesen is kifejtette volna.
A védelmi minisztériumot a líbiai al-Maszar televízió szerint meglepték a Tripolit vádoló jelentéseket. "Tiszteletben tartjuk a 2020 októberében aláírt tűzszünetet" - nyilatkozták. A tárca a Bengázit és Líbia keleti részét uraló Halifa Haftár tábornokkal 2020-ban megkötött tűzszünetre utalt. A megállapodás zárta a főváros 2019-2020-as sikertelen ostromát, amelyben a Moszkva expedíciós erejeként működő orosz zsoldosok Haftár oldalán harcoltak.
Az észak-afrikai országot több mint egy évtizede polgárháborús konfliktus sújtja, amióta a 2011-es felkelés, nyugati hatalmak támogatásával, megdöntötte Moamer el-Kadhafi ezredes diktatúráját.
A Wagner Líbia olajban gazdag keleti részén aktív, a Haftárnak nyújtott szolgálataiért cserében elemzők szerint részesedik a zsoldosai által védett olaj- és gázipari létesítmények nyereségéből.
A Wagner bázisa elleni támadással az olajbevételek igazságtalannak mondott elosztása miatt fenyegetőző Haftár tábornoknak akarhattak üzenni. Oszama Hamad, a kelet-líbiai törvényhozás által megválasztott, de nemzetközileg el nem ismert miniszterelnök szerint a Nemzeti Olajtársaság (NOC) a tripoli kormány mellé állt, tervbe vette egy "jogi őrség" létrehozását az export leállítására és 16 milliárd dollárnyi bevétel lefoglalására.
Mohamed Oun a tripoli kormány olaj- és gázipari miniszter aggodalmát fejezte ki a fenyegetések miatt. A líbiai olajtermelés 2020-ban a Haftar vezette erőik blokádjai miatt egyszer már összeomlott, súlyos pénzügyi válságba sodorva az észak-afrikai országot.
Jevgenyij Prigozsin életjelet adott magáról, megüzente, visszatérnek a frontra