Életének 72. évében, súlyos betegség után elhunyt Jandó Jenő Kossuth- és Liszt-díjas zongoraművész, a Zeneakadémia egykori tanára.
Baranyay László, Falvai Sándor, Jandó Jenő, Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Rohmann Imre és Schiff András. Hét zongoraművész, akik 1970 körül egyszerre tűntek fel a hazai zeneéletben, versenyeket nyertek és külföldön is sikerrel koncerteztek. Korabeli sajtóhíradások lelkesen számoltak be arról, hogy csaknem egy évszázaddal Liszt Ferenc tanári működése után újra van magyar zongorista mesteriskola, amelynek első számú mentora Kadosa Pál. Azóta eltelt több mint fél évszázad, és sajnos az akkori tervek, álmok nem igazolódtak.
Nem kell visszasírni a hetvenes-nyolcvanas évek állami monopóliumait, szándékosan torzított kulturális piacát, de tény: a kései Kádár-korban még megbecsülték a művészi minőséget. A rendszerváltás azonban nem a szabad versenyt, hanem a riasztó értékválságot hozta el, amelyben zongoraművésznek lenni valami furcsa, régies hivatás, amit csak kevesen értenek.
A felsorolt művészek közül először Kocsis Zoltán távozott – fájdalmasan korán. Baranyay László, Falvai Sándor és Rohmann Imre alig-alig vesz részt a koncertéletben – talán túlzás, hogy megkeseredett nyugdíjasok, de nem is áll messze az igazságtól. Schiff András a jelenlegi kormány elleni tiltakozásul nem lép fel itthon, amivel saját közönségét bünteti. Egyedül Ránki Dezső az, aki megfutotta azt a pályát, amire képességei és tudása alapján hivatott volt.
Jandó Jenő karrierje is kettétört. Hiába járta a világot, hiába készített rengeteg lemezfelvételt a Naxos kiadónál, itthon szándékosan mellőzték. Szenvedélyek rabja lett, nyugdíjazták, megbetegedett, s most hosszú szenvedés után meghalt. Magyar művész-sors: 1952–2023.
