Tavalyi délnyugat-angliai, bristoli bemutatója után korlátozott időre Londonba költözött a Dr. Semmelweis produkció. A Piccadilly Circus tőszomszédságában, a Harold Pinter Színházban látható előadás ötletgazdája, egyben címszereplője az élő színházi legendának számító Mark Rylance, akit a magyar filmrajongók többek között a Kémek hídjából, a Dunkirkból és A chicagói 7-ek tárgyalásából ismerhetnek. A korunk legalábbis egyik legjobb brit színpadi színészének tekintett művész még a bristoli széria előtt a The Guardian napilapnak adott interjújában háttérként elmondta, hogy „korábban nem hallott Semmelweisről, a munkásságáról vagy a vele szemben az egészségügyi hatóságok által alkalmazott kíméletlen bánásmódról”. Kezébe akadt azonban Louis-Ferdinand Céline 1936-ban megjelent Semmelweis: A Fictional Biography című, ellentmondásosnak tartott életrajza, amely szenvedélyes ábrázolást nyújt az 1818 és 1865 között élt orvos életéről, különösen kidomborítva az egész pályafutását végigkísérő elutasítást, semmibevételt és megvetést.
A két idősíkban, Semmelweis bécsi múltjában és egy katasztrofális kimenetelű bécsi előadástól eltekintve pesti jelenében játszódó dráma nem is lehetne aktuálisabb. Rylance és a végső szövegért felelős Stephen Brown közös szerzői munkássága még 2016-ban kezdődött meg, de a 2020-ra tervezett bemutatót a Covid–19 kitörése meghiúsította. A gyakori és alapos kézmosás volt emlékezetesen Boris Johnson koronavírus-leküzdő politikájának egyik sarkköve. A darab nem pusztán a Bécsbe emigrált orvos zsenialitásáról szól, melynek köszönhetően Louis Pasteurt lekörözve, egyben inspirálva fedezte fel, mikroszkóp és egyéb segédeszközök nélkül, a bécsi Allgemeines Krankenhausban elvégzett boncolások után kezükön, ruhájukon és szikéiken a szülészeti osztályra közvetlenül átvitt „részecskék”, azaz a baktériumok fertőzőképességét és a higiénia jelentőségét. A darabból kiérezhető, milyen fontos a kommunikáció, ami a német nyelvet erős akcentussal beszélő doktornak nem volt az erőssége, mennyi kellemetlenséget tud okozni, ha egy úttörő nem tudja megértetni magát, képtelen beilleszkedni egy közösségbe, együttműködni a munkatársaival, visszafojtani haragját. Nem segített az sem, hogy mások, de saját nevében is lelkiismeret-furdalással küzdött az életüket vesztett anyák miatt. Állandó, a legkevésbé sem visszafojtott haragjában Semmelweis nyers, kíméletlen modorával még az odaadó, munkáját lelkiismeretesen végző főnővért, Anna Müllert (Pauline McLynn) is oly mértékben megalázza, hogy az az első vonat elé veti magát. Még érthetetlenebb durva bánásmódban részesül áldozatkész, végtelen türelmű felesége, Maria Weidenhoffer (Amanda Wilkin) is, de a gyermekágyi láz áldozatává váló Lisa Elstein (Chrissy Brooke) iránt őszinte részvétet mutat.
Amiért a telt ház előtt menő előadásra jegyet váltanak a nézők, az szinte száz százalékban Mark Rylance ihletett, rendkívüli játéka. Arcvonásaiba, hangváltásaiba beivódik hőse minden fájdalma. A Temze-parti Shakespeare Globe Színház 1995 és 2005 közötti első művészeti igazgatójának bevallottan egyre inkább a „világot jelentő deszkák” hoznak alkotói kielégülést. A Dr. Semmelweis több azonban, mint puszta színdarab, valójában a színészi játék, tánc, zene és dizájn zökkenőmentes integrációja, ami együttesen legalább annyira erős benyomást kelt, mint maga a középpontban álló doktor és annak fokozatosan elboruló elméje. A nézőtér különböző helyeiről megszólaló vonósnégyes és a tucatnyi táncos, akik a lírai balett és a halált jelképező, felkavaró koreográfia között ingáznak, bizonyos túlfűtöttségről tanúskodnak, és zavart is keltenek a közönségben. Akárhogy is, ritka magával ragadó előadással vette be nyárra a West Endet Mark Rylance és az együttes.
Info: Dr. Semmelweis. Harold Pinter Theatre, Panton Street, London, SW1Y 4DN. Műsoron október 7-ig. Jegyárak: 15–155 font között
