A Prémium Magyar Állampapír évi 15,5 százalék kamatot fizet, míg a bankoknál lekötött betétnek az esetek többségében csak pár százalék az éves hozama. Az állampapírba fektetőket nem sarcolja meg az állam, a banki lekötést választók viszont minden 100 forint kamatukból 28-nak kénytelenek búcsút mondani. Az eddigi 15 százalékos kamatadó mellett július 1-jétől ugyanis már 13 százalékos szocho is terheli a nem állampapírba tett lakossági megtakarításokat. Bölcs és védelmező kormányunk indoklása szerint azért hozott az éj leple alatt ilyen döntést, hogy reggelre virradóra utat mutasson a lakosságnak, hol is van a legjobb helyen a pénze, ahol az állam meg tudja védeni azt – a valamiért egész Európában csak nálunk 20 százalék feletti – szankciós/háborús inflációtól.
A számokat nézve valóban jobban megérné most állampapírba tenni a pénzünket bankbetét vagy az otthoni titkos rejtekhelyek helyett. A Publicus mérése szerint tízből kilenc ember mégsem tervezi, hogy állampapírt vesz a közeljövőben. Még a kormánypártiak sem. És nemcsak azért nem, mert a háztartások jelentős része már megtakarításait töri fel, hogy túléljen az Európa-bajnok inflációs környezetben, hanem azért sem, mert ahogyan az Európai Unióban, úgy a magyar lakosságban is elfogyott a bizalom, hogy a magyar állam jól használja majd fel a rábízott pénzeket.
Erős meghasonulás lehet, amikor valaki nem ellenzékiként félti a pénzét az államtól, hanem kormánypártiként. Vagyis azoktól tart, akikre szavazna most. Mert ki tudja, ha holnap felébred, mit olvas majd a Magyar Közlönyben a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva. Mit szavaz meg a biodíszletként néha még összehívott parlamentben a Fidesz–KDNP 135 bátor embere, milyen törvényeket módosít személyekre, szervezetekre, ne adj’ isten lakossági megtakarításokra szabva. Az állam ma maga az állampárt, amely kénye-kedve szerint dönt mindenkor a maga javára, s ha kell, alaptörvényt is módosít. Kérdés, mindez eszükbe jut-e majd a választópolgároknak a voksolásokon is.