Elon Musk Twittere nagy port kavart áprilisban, amikor több közszolgálati médiumot, köztük az amerikai National Public Radiót (NPR), a brit BBC-t és a kanadai CBC-t is „államilag támogatottnak” vagy „kormány által finanszírozottnak” bélyegezte. Ezek a közpénzekből finanszírozott és szerkesztői szempontból független csatornák keményen visszavágtak, és válaszul csökkentették – az NPR esetében megszüntették – a platformon folytatott tevékenységüket.
A Twitter végül eltávolította ezeket a vitatott címkéket, de ezzel egyidejűleg eltávolította a hasonló címkéket az orosz RT és a kínai Hszinhua fiókjairól is, amelyek pedig soha nem titkolták, hogy kormányzati propagandacsatornaként működnek.
A Twitter esetében nem a címkézésre vonatkozó koherens politika hiánya volt a meglepő, hanem inkább a közszolgálati média küldetésével kapcsolatos zavarodottság.
Azzal, hogy az RT-t és a Hszinhuát egy csoportba sorolta az NPR-rel és a BBC-vel, a Twitter nem ismerte fel azt a jellemzőt, amely megkülönbözteti az államilag ellenőrzött médiát a közszolgálati médiától: a szerkesztői függetlenséget.
A Hszinhua például azért jött létre, hogy a Kínai Kommunista Párt (KKP) nevében a kormány által jóváhagyott üzeneteket terjesszen. A BBC-t ezzel szemben olyan rendszerek védelmezik, amelyek megakadályozzák, hogy a politikusok beavatkozzanak a szerkesztői döntéshozatal folyamatába.
Sajnos az állami és a köztulajdonban lévő média közötti egyértelmű és korábban nyilvánvaló különbségek az elmúlt években elmosódtak a kritikus tudósítások ellen agitáló politikusok és a magánmédia támadásai miatt, amely számos országban megpróbálta destabilizálni a közmédia irányítási és finanszírozási modelljeit.
Mindez a független közmédia terének szűkítésére irányuló felhívásokat – sőt, az Egyesült Királyság esetében még kampánymozgalmakat is – eredményezett, hogy csökkentsék a független közmédia mozgásterét. A State Media Monitor 157 országra kiterjedő kutatási projektjének 2022-es adatai szerint a világ 595 állami és közszolgálati médiumának mintegy 84 százaléka nem rendelkezik szerkesztői függetlenséggel. A szerkesztői függetlenséggel bíró 102 közszolgálati médium kétharmada Európában, Észak-Amerikában, Ausztráliában és Új-Zélandon működik. A Közel-Kelet és Észak-Afrika, illetve Afrika Szaharától délre fekvő része és Ázsia hatalmas területein soha nem létezett független közmédia.
Európában a közszolgálati és állami médiumok 51 százaléka rendelkezik szerkesztői függetlenséggel, ami a világ más régióihoz képest jelentősen magasabb koncentráció. Egy olyan kontinensen azonban, amely büszke arra, hogy a közmédia szülőhazája, aggasztó a szerkesztőségi ellenőrzés alatt álló médiumok elszaporodása.
Ez különösen nyilvánvaló Kelet-Európa nagy részén, ahol az 1990-es években, a kommunizmus bukásával kezdődött meg a korábbi állami média független közmédiává alakításának kísérlete. A kudarc mértékét azonban a bolgár BNT, a magyar MTVA, a lengyel TVP és Polskie Radio, valamint a szerb RTS is jól mutatja, amelyek mind az országuk regnáló kormányzatának szócsöveként szolgálnak. Az egyetlen kivételt – azaz valóban független közszolgálati műsorszolgáltatót ebben a régióban – a Cseh Köztársaság közszolgálati rádiója és televíziója, valamint a litván LRT műsorszolgáltató jelenti.
Még azokban az esetekben is találhatók gyenge pontok, ahol a közmédia szerkesztői függetlenséget szerzett. A szlovéniai RTVSLO közszolgálati műsorszolgáltató például elkeseredett harcot vívott az ország korábbi populista miniszterelnökével, Janez Jansával a műsorszolgáltatót irányító szervekért. Ezt a taktikát a régió politikai kormányzatai – köztük Orbán Viktoré, akinek szövetségesei jelenleg a magyarországi Médiatanácsot irányítják – gyakran alkalmazzák a közszolgálati médiumok feletti ellenőrzés megszerzésére. Egy tavaly májusi bírósági döntésnek köszönhetően azonban az RTVSLO működését nem a parlament, hanem civil társadalmi csoportok és a munkatársak közösen ellenőrzik – ez a lépés várhatóan segít fenntartani a műsorszolgáltató autonómiáját.
A közmédia elleni támadások Nyugat-Európában is egyre gyakoribbak. Az Egyesült Királyságban egy jobboldali mozgalom kampányt folytat a BBC „finanszírozásának megszüntetéséért.” Az Egyesült Királyság nemzeti műsorszolgáltatóját egy olyan licencdíjból finanszírozzák, amelyet minden brit háztartás köteles fizetni. A jelenlegi, konzervatív vezetésű kormány fontolgatja a licencdíj-alapú finanszírozási mechanizmus felülvizsgálatát, de a politikai spektrum minden oldalán vannak olyan szakértők, akik arra figyelmeztetnek, hogy e modell megszüntetése destabilizálhatja a csatornát és veszélyeztetheti függetlenségét. Hasonlóképpen, Ausztriában az ORF, amelyet az 1960-as években népszavazással hoztak létre független közszolgálati műsorszolgáltatóként, most válsággal néz szembe, amelyet a megnövekedett politikai nyomás és a finanszírozási reformra való törekvés okoz: ez 2024-től megfosztaná a műsorszolgáltatót a licencdíj-bevételeitől. Olaszországban pedig „politikai összetűzés” miatt lemondott az ország közszolgálati műsorszolgáltatója, a RAI igazgatója – amely ugyan hagyomáynosan befolyásolható volt az igazgató testületén keresztül.
Való igaz, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatóknak alkalmazkodniuk kell a korhoz, és módosítaniuk kell kínálatukat, különösen, ha meg akarják nyerni a fiatalabb közönséget. És ha ezt el akarják érni, át kell alakítaniuk finanszírozási modelljeiket és igazgatási rendszereiket is, hogy nagyobb beleszólást biztosítsanak a közönségnek a műsorszerkesztésbe, és képesek legyenek felvenni a versenyt a digitális környezetben.
Ahhoz azonban, hogy egy ilyen átmenet sikeres legyen, a politikai befolyással és a piaci instabilitással szembeni biztosítékokra lesz szükség az út során. Sok országban olyan műsorszolgáltatókról van szó, amelyek egyedüliként állnak ki a szigorú szerkesztési irányelvek mellett; pártatlan médiumokról, amelyek a legjobb helyzetben vannak ahhoz, hogy visszavágjanak a dezinformációval és a médiakörnyezet elértéktelenedésére irányuló politikai erőfeszítésekkel szemben. Reformra van szükségük, ez biztos, de emellett támogatásra is.
A valótlanságok korában az NPR, a BBC és más független műsorszolgáltatók felbecsülhetetlen értékű, elfogultságtól és ferdítésektől mentes hírforrást biztosítanak polgárok milliói számára. Ha nem ismerjük el és nem védjük meg egyedülálló státuszukat és értéküket a társadalom számára, akkor demokráciánk tovább fog hanyatlani.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.