Amikor a világ mind több országában erősödik a népnemzeti identitás, a faji megkülönböztetés és az idegengyűlölet retorikája; amikor a felsőbbrendűség, a mi de nem ők, és a kulturális önvédelem szólamai szólnak sok nemzet hangszóróiból, óriási szükség van a David Geselson által jegyzett Neandertal-hoz hasonló előadásokra. Olyan történetekre, melyek azt erősítik, ami összeköt, és nem azt, ami széthúz.
Geselson előadását a 2022-ben fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjas Svante Pääbo Neandertal, avagy az elveszett genom nyomában című könyvére alapozta. Pääbo írása a legjobb krimikkel is felvehetné a versenyt, miközben arról szól, hogyan sikerült 35 év megfeszített csapat munkájával elkészítenie a neandervölgyi ember mitokondriális DNS térképét. Tette korszakalkotó jelentősége ellenére valószínűleg sokan átsuhantak rajta, amikor felugró hírként a szemük elé került. Nem így Geselson, aki a könyv elolvasását követően megfogadta, hogy előadást készít belőle.Míg a beengedésre várakozunk az előtérben, odalépnek hozzánk a színészek, és egy-egy csillogó fekete ásványt adnak át nekünk.
Elkezdődik az előadás. Egy molekuláris biológiai szimpóziumon találjuk magunkat. Kérnek bennünket, hogy húzzuk elő a köveinket és tartsuk ki őket magunk elé. Egyként mozdulnak a kezek. Megtudjuk, hogy egy, a Földbe becsapódott meteorit kis darabjai ezek. Egy ugyan olyan meteorité, mint ami az idők kezdetén a bennünk ott lüktető élet szikráját hozta el a bolygóra. Információ hordozók, mint mi mindannyian. Olyan érthetően és jól modellezve vezetnek be bennünket a DNS, az örökléstan rejtelmeibe (ahol mi nézők vagyunk egy emberi szem DNS-ének komponensei), hogy még az is megérti, aki nem figyelt oda biológia órán.
A tudósokat játszó színészek akkora szenvedéllyel, és olyan érdekfeszítően beszélnek kutatásaikról, hogy szinte el is felejtjük: egy színházi előadáson ülünk.
Pedig hamar kiderül, hogy ez a rész nem más, mint az úszás előtti kötelező zuhany. Egy olyan alap, ami nélkül a történetbe lépni tilos – elengedhetetlen ugyanis, hogy egy nevezőről induljon mindenki, és ne vesszen el az előadás sűrűjében a meg nem értései miatt. Mert, ami ezután következik minden várakozásunkat felülmúlja.
Sivatagos táj nyílik meg előttünk. A színpadon, ahol mindent homok borít, a szemünk láttára ássák elő megszállott tudósok az idő rétegei alól emberi eredetünk történetét. Tudósok, férfiak és nők, akik élik életüket, szeretnek, megcsalnak, hibáznak, és megbocsátásért sóvárognak. Hozzánk hasonlóak, miközben Történelmet írnak. A félre söpört homok rétegek alól előtűnik egy fehér padló, majd felépül egy teljes laboratórium, egy steril világ, ahol 30 ezer évnél is öregebb csontokból bányásszák ki a még bennük rejtőző titkot: a neandervölgyi ember DNS-ét. Marine Dillard képzőművész élőben készülő kivetített homokrajzai csakúgy, mint Jérémie Arcache csellókísérete egyszerre mélyítik és emelik el a darabot, míg az előadást éltető hat színész alakítása olyannyira hiteles, hogy el sem tudjuk képzelni őket máshogy, mint laboratóriumokban nagyítók fölé hajolva. Marina Keltchewsky, a franciát törve beszélő horvát kutatónője egészen kivételes figura, míg az Adeline Guinot által megformált, emlékezetét egy genetikai betegség következtében fokozatosan elvesztő kutatásvezetőnő összeomlása felejthetetlen, a valaha látott egyik legszebb színpadi pillanatok egyike. Életük fénytörésében itt-ott bevillan, kontextusba helyezi munkásságukat az akkori, 1990-es évek végének világpolitikai jelene, a balkáni háborúktól egészen a közel-keleti konfliktusig. Óriási kivetítőkön jelenik meg Yitzhak Rabin elvetélt békekísérlete, Benjamin Netanjahu szélsőséges demagógiától táplált támadásai, majd Rabin meggyilkolása.
Átérezzük a tehetetlen dühöt, a kétségbeesést, amikor látjuk miképpen mélyíti el a homo sapiens az emberiség törésvonalait, és használja a nyelvet, a kezdeti idők kiemelkedésének eszközét önnön világának lerombolására. A színpadi laboratóriumban végül megtörténik az áttörés. A neandervölgyi ember és a homo sapiens DNS-ének összehasonlításával felfedezik, hogy a két emberfaj többszörös kereszteződésen ment keresztül több, mint 40 ezer évvel ezelőtt valahol az egykori Palesztina területén. Hogy minden faji és rasszista elmélettel ellentétben a mai ember Afrikából vándorolt Európába, azaz migráns. És mi ennek a migrációnak vagyunk a közvetlen leszármazottai. Nincsen öröktől kapott jogunk földek és országok fölött, csak felelősségünk abban, hogy miképpen őrizzük meg közösségüket, emberségünket. És ez éppen elég.
Infó
David Geselson: Neandertal, Avignoni Színházi Fesztivál, IN program, L’Autre Scène du Grand Avignon - Vedène
