Meg kell adni a március 29-i kormányra lépése óta nem sok országos népszerűséget szerzett autonóm skót kormányfőnek, hogy a talán végre elkezdődött brit politikai uborkaszezonban jó napot választott ki állampolgársági és határellenőrzési tervei ismertetésére.
Az ellentmondásos körülmények között lemondott karizmatikus Nicola Sturgeon utódja Edinburghban állt ki az újságírók elé és tárta fel a bevándorlókra és a munkaerő szabad áramlására vonatkozó koncepcióját egy független Skóciában.
A 38 éves Humza Yousaf annak ellenére ismertette vízióját, hogy a júliusi közvélemény-kutatás szerint a skót szuverenitást elutasítók változatlanul vezetnek. Ha kivonjuk a bizonytalanok 6 százalékos arányát, a szavazásra jogosultak 47,4 százaléka válna le az Egyesült Királyságról és 52,6 százalék maradna a jelenlegi alkotmányos keretek között. Nagyon csekély előrehaladás ez a 2014-es referendumhoz képest, melyet egy egész nemzedékre szántak és 55,3 százalékos nemet mondott a független Skóciára a 44,7 százalékos távozási szándék mellett. A skótok keze amúgy is meg van kötve, hiszen a brit Legfelső Bíróság múlt év novemberi döntése szerint a holyroodi parlamentnek nincs joga függetlenségi népszavazást kiírni. Mint az első miniszter most Edinburgh-ban kijelentette, a Yes kampány "meggyőző" sikert érne el, ha holnap rendeznék meg az újabb voksot.
A magát "büszke skót pakisztáninak" nevező Humza Yousaf pozitív üzeneteket küldött az Európai Unióból Skóciába költözötteknek és más bevándorlóknak. Mindazok az EU-állampolgárok, akik 2020. december 31-e előtt Skóciában, vagy az Egyesült Királyságban éltek, jogosultak lesznek a "letelepedett" státuszra. A függetlenség kikáltása után a Skóciában született gyerekek automatikusan hozzájutnak a skót állampolgársághoz, ha legalább a szülők egyike skót, brit, vagy ír állampolgár és már megszerezte a "letelepedettségi" igazolást. A tartomány demográfiai helyzetére, a folyamatosan elöregedő lakosságra és a munkaerő csökkenő számára gondolva Yousaf azt reméli, hogy "szívélyes befogadó" és "inkluzív, integráló" megközelítése nyomán több bevándorló érkezik majd az északi tartományba, hogy "ott élve, tanulva és dolgozva hozzájáruljon a fejlődéshez". A Skót Nemzeti Párt vezetője által jegyzett dokumentum szerint az önálló Skócia része lenne a régóta működö ún. közös utazási területnek (Common Travel Area, CTA), mely az Egyesült Királyság, az Ír Köztársaság, a Csatorna-szigetek és Man szigete között működik. A CTA-n kívül az európai egységes piacnak is tagja lenne és élvezné a munkaerő szabad áramlásával járó előnyöket, hasonlóan Írországhoz, azaz nem lenne sem az Egyesült Királysággal, sem a Köztársasággal "fizikailag meglévő szárazföldi, tengeri, vagy légi határa".
Tapasztalatlansága, esetleg a sivár tények semmibevétele lehet az oka, hogy az első miniszter megalapozatlan ígéreteket tett. A valóságban a CTA-tagságot például meg kell tárgyalni a brit kormánnyal. A szigetország Brexit utáni bevándorlási politikájának szellemében nehezen egyeztethető össze Yousaf elképzelése az Unióból érkező tömeges munkavállalásról, a munkaerő szabad áramlásáról és az Angliával fenntartott nyitott határról. Szó esett arról is, hogy az első miniszter az EU színére emlékeztetve burgundi árnyalatú útlevél bevezetését irányozza elő. Amikor újságírók arról faggatták, adott esetben meg akarja- e őrizni brit állampolgárságát, azt válaszolta, hogy "ugyan nem sokat gondolkozott még ezen, de valószínűleg nem, csak skót papírjai lennének".
A skóciai ellenzéki pártok nem fogadták kitörő örömmel a bejelentéseket. A Skót Konzervatívok vezetője a dokumentumot a "közpénzzel és a forrásokkal való szégyentelen visszaélésnek" nevezte. Donald Cameron szerint "egy erős első miniszter a tényleges prioritásokra, a megélhetési válságra, az egészségügyi ellátást jellemző elfogadhatatlan várólistákra és a komprendszer működésképtelenségére koncentrálna, ahelyett, hogy elvesztegetné az adófizetők pénzét és a köztisztviselők idejét egy megosztó pártpolitikai napirend követésével". Ugyanezeket a kifogásokat vetette fel a munkáspárti Neil Bibby is, hozzátéve, hogy az "alkotmányos kérdésekkel való megszállottsága eltereli a skót kormány figyelmét az égető problémákról". Yousaf ezt másképp látja, az ő olvasatában "éppen azért szenved a tartomány a megszorításoktól, a Brexittől és a megélhetési válságtól, mert szuverenitás híján mindezt a westminsteri kormány kényszerítette rá".
