Lehetett tudni előre, hogy az akkumulátorgyárakból kampánytéma lesz. Közeledik a jövő tavaszi önkormányzati és európai parlamenti választás, bolond lenne az ellenzék, ha nem lovagolná meg ezt az ügyet, legfőképpen azokban a városokban, ahol az emberek közvetlenül, a bőrükön érzik, milyen az, ha akkumulátorgyártó nagyhatalom lesz az ország.
Jelenleg e települések többsége fideszes irányítású. Ott van köztük mindjárt emblematikusnak Debrecen, gyötrelmesen hosszú ideig Kósa Lajos birodalma, hogy aztán távozása után is lobogjon a narancssárga zászló tovább, immár szinte emberemlékezet óta. Itt igazi huszáros tett lenne leváltani a regnáló hatalmat. Kérdés, hány debreceniben buzog majd erre tettvágy, hányan kötik össze az akkumulátorgyár idetelepítését a helyi döntéshozókkal, s lesz-e elég okos az ellenzék, hogy lózungok helyett közérthetően elmondja, milyen konkrét következményei vannak egy ilyen beruházásnak.
Ott van aztán Nyíregyháza, amelynek polgármestere ugyan látványosan nem pendlizik az országos médiában, helyben azonban jól ismerik őt. Nem lehet véletlen a hangos kacaj az akkumulátorgyár elleni múlt heti tüntetésen, amikor a fővárosból érkezett szónokok az pedzegették: nyilvános párbeszédre kellene hívni a fideszes városvezetőt, megadni az esélyt, hogy érveljen ő is. De vegyük Fótot, ahol úgy tűnik, egyelőre sikerült kislisszolni az odatervezett aksigyár elől. Az embernek az az érzése: talán előre elrendezett volt ez is, sosem lehet manapság tudni, mi fő a NER boszorkánykonyhájában. Nem Fót e az a város, amire majd mutogatnak később, lám, ha nagyon nem akarják a helyiek, nem lesz itt vegyi üzem sosem. Vagy tán a király vő jelezte, túl közel esik a tervezett üzem a turai kastélyhoz, nehogy már annak auráját belengje bármíly’ negatív hatás, a végén még arra száll valami bűz, s megzavarja a meghitt koktélozást a teraszon.
S ott van még Győr, ahol a városnak hirtelen lett 5-6 milliárd forintja a győrszentiváni földek megvásárlására: miközben korábban háromszáz forintot kínáltak egy négyzetméterért, most ennek négy-ötszörösét. Igaz, az áremelkedéshez vélhetően kellett az MSZP első fokon átengedett népszavazási kezdeményezése is, miszerint ne lehessen itt földeket kisajátítani. De mielőtt élesbe fordult volna ez az ügy, az önkormányzat – gáláns kormányzati háttérrel – olyan összeget mondott, amit a helyi gazdák már nem utasítottak vissza. Van az a pénz, amiért korpásodik a hajunk.
Az ellenzék ezeken a településeken azzal érvel: ha le tudja váltani a Fideszt, meg fogja akadályozni az akkumulátorgyár felépítését. Ez persze ennél bonyolultabb. Hisz elég egy tollvonás, s máris kiemelt beruházás lesz bármi, jöhetnek a gyorsított eljárások, a helyieknek meg coki. Egy baloldali képviselő-testület talán megkeserítheti a beruházók életét, rájuk küldhet ellenőröket, lassíthatja az adminisztrációt, de amíg a Fidesznek elég kimondani a bűvös igét, „kiemelt beruházás”, addig érdemi változást nemigen tudnak elérni.
Ahhoz kormányváltás kellene.