Tizenhét évvel ezelőtt, 2006. augusztus 8-án a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem alagsori lőterén fiatalok lőgyakorlatot tartottak, amikor vélhetőleg az egyik befúródó lövedék miatt a helyiség füstölni, majd égni kezdett, az oltásban pedig három tűzoltó életét vesztette.
Kiderült: a lőtér hátsó falánál gumiabroncsokat halmoztak fel, amelyek közé forgácsot és homokot tömtek, ez szolgálta a céltáblákon áthaladó lövedékek felfogását. A közelben egy ventilátorral ellátott szellőzőnyílás helyezkedett el, ami elé farönkökből készült építmény került, a zegzugos folyosókra pedig székeket, selejtezésre váló bútorokat pakoltak ki. Mindez nemcsak a tűz gyors elterjedését okozta, de rendkívül megnehezítette a riasztás után kiérkező tűzoltók munkáját.
A Lánglovagok szakmai portál az eset kivizsgálásáról szóló jelentés közzétételekor 2006. szeptemberében azt írta: „A szabályoknak és esküjüknek eleget tevő tűzoltók csapdába estek a vaslábak, székek, vitrinek erdejében. A sűrű füstben a karnyújtásnyira lévő társaikat sem láthatták. A menekülést, a kiutat jelentő tömlő, aminek mentén megpróbálták a felszínre jutni, megtekeredett. A tapogatózva a kiutat kereső emberek, hátukon a sivító, majdnem üres légzőkészülékkel, koromsötétben a hurkot vetett tömlőt követve többször körbefordultak, eltévedtek. (…) A szerencsésebbeket bajtársaik időben megtalálták és megmentették, de három tűzoltóhoz már későn érkezett a segítség.”
Ez volt Magyarország katasztrófavédelmének eddigi, legtöbb tűzoltó áldozatot követelő esete, az áldozatok tiszteletére pedig ettől kezdve minden évben ezen a napon megemlékezést tartottak a bajtársaik. Későbben ezt a napot, vagyis augusztus 8-át az „Emlékezés napjává” nyilvánította a Tűzoltókért Alapítvány, amely azóta is a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetével közösen tiszteleg az elhunyt tűzoltók emléke előtt. Az alapítvány azt kérte, hogy ezen a napon minden parancsnokság méltó módon emlékezzen meg a saját halottairól, helyezzék ki a fekete zászlót, a tűzoltóautókkal a szertárakból kiállva pedig augusztus 8-án délután öt órakor egy percig kék lámpával és szirénaszóval tisztelegjenek társaik emléke előtt. Idén a központi ünnepséget kedden, Budapesten a Fiumei úti sírkertben, a Dobson Tibor vezette Magyar Tűzoltó Szövetséggel közösen két évvel ezelőtt létrehozott tűzoltó hősi emlékmű előtt tartották, előtte pedig a Műegyetem emléktáblájánál koszorúztak a szervezők. Csakhogy az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) vezetői – noha az alapítvány az idén is meghívta őket az eseményre – nem vettek részt ezen a megemlékezésen.
– Néhány évvel ezelőtt azzal kerestek meg minket az OKF részéről, hogy az elhunyt három tűzoltó szülei kérték: ne tartsunk központi megemlékezést, mert azzal feltépjük a sebeket. Csakhogy mi már régóta nem csak erre a három bajtársunkra emlékezünk, hanem arra a szolgálat közben elhunyt 122 tűzoltóra, akiknek neve egy kis réztáblán ott van felírva a Fiumei úti emlékművön - mondta lapunknak Hócza György, a szakszervezet vezetése által 2003-ban létrehozott alapítvány elnöke, korábbi egri tűzoltó. Hozzátette: az OKF tájékoztatása után megkereste a szülőket, s elmondta a megemlékezésük célját, amit szavai szerint az érintettek megértettek és elfogadtak. Az utóbbi években azonban rendre azt tapasztalták, hogy a katasztrófavédelem vezetői igyekeznek ellehetetleníteni az alapítvány és a szakszervezet közös megemlékezését. Korábban például a Hősök teréről olykor 60-80 motorral, 14-15 szirénázó tűzoltóautóval vonultak a Műegyetemig – Hócza György szavai szerint volt, hogy Bakondi György akkori katasztrófavédelmi főigazgató is velük motorozott a konvojban –, s akadt, hogy több százan vettek részt a megemlékezésen, manapság azonban már csak néhány tucatnyian jönnek el, vagy ahogyan Hócza György fogalmazott: „mernek eljönni.”
Szavait megerősítette Salamon Lajos, a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének elnöke is, aki hozzátette: kaptak olyan visszajelzést aktív kollégáiktól, hogy náluk nem engedélyeztek semmilyen hivatalos megemlékezést, szó sem lehetett arról, hogy a szolgálat után kiálljanak a tűzoltóautókkal a szertárak elé és szirénázzanak. Önkéntes tűzoltóegységektől is jött olyan jelzést: jobbnak látják nem elmenni az alapítvány és a szakszervezet által szervezett megemlékezésre, mert attól félnek, hogy elesnek azoktól a támogatásoktól, amelyeket az OKF-től kapnak.
Magunk is kerestünk néhány katasztrófavédelmi megyei igazgatóságot, arról érdeklődve, vajon tartanak-e augusztus 8-án hivatalos megemlékezést. Volt olyan szóvivő, aki azt felelte: a reggeli értekezleten nem hangzott el ezzel kapcsolatban információ, és ő maga sem tud ilyen eseményről. Mások, köztük a Nógrád és a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szóvivők előbb türelmet kértek, hogy tájékozódjanak, majd az OKF központi sajtószolgálatához irányítottak bennünket. Itt végül azt a választ kaptuk, hogy a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság minden évben a tűzoltók napján – május 4-én –, és halottak napján emlékezik meg hősi és szolgálati halottairól.
– A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen tartott keddi megemlékezésen a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság vezetői vettek részt – írta lapunknak Mukics Dániel szóvivő. Csakhogy ez a tegnapi megemlékezés korábban volt, mint a szakszervezet és az alapítvány által meghirdetett délutáni esemény, vagyis ugyanott két időpontban külön-külön emlékeztek meg. Mukics Dániel hozzátette azt is: kedden megemlékezést tartottak a IV. kerületi hivatásos tűzoltó-parancsnokság előtti tűzoltó hősi halottak emlékparkjánál, valamint a műegyetemi tűzben elhunyt kollégáik egykori szolgálati helyén is tartottak megemlékezéseket.
Hócza György és Salamon Lajos szerint viszont május 4-e, azaz Szent Flórián ünnepe nem a gyász, hanem a szakma előtti tisztelgés alkalma, a halottak napján pedig mindenki a saját családjára emlékezik. Ők ezért a 122 hősi halottjuk előtt továbbra is mindig augusztus 8-án a Műegyetemnél és a Fiumei úti közös emlékhelyen hajtanak fejet, ahogy az elmúlt tizenhét évben tették, s ahogyan tenni fogják a jövőben is.
Egy hivatás, közös tragédiák, két koszorúzás
2015-ben még óriási tömeg jött el tisztelegni a 2006-ban hősi halált halt három bajtárs emléke előtt, mára odáig jutottunk, hogy hatan vannak itt a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete és a Tűzoltókért Alapítvány megemlékezésén – fakadt ki egyik idős tűzoltó a kedd délutáni megemlékezés előtt a Műegyetemnél, és indulattal fűzte hozzá: – Szégyelljék magukat!
Azt sem rejtette véka alá, kit tart felelősnek. Szerinte az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság „ügyködése” miatt zilálták szét a megemlékezésüket, mert a vezetés nem nézi jó szemmel a szakszervezet működését. Ott tesznek keresztbe az érdekvédőknek, ahol tudnak, mert nem tűrik a kritikákat. Pedig szerinte ők nem politizálnak, csak beszélnek a szakmai problémákról. Azokról, amik miatt egyre kevesebb a tűzoltó. A keddi megemlékezés egyik résztvevője azt mondta, úgy tudják, a napokban szerelt le egy olyan tűzoltó is, aki a 2006-os műegyetemi tűz oltásában is részt vett.
A megemlékezésen a szakszervezeti és az alapítványi elnök egy-egy koszorút és mécsest helyezett el a három hősi halott tűzoltó emléktáblája előtt. Épp a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság koszorúja mellé – amit a másik, délelőtt tartott megemlékezésen tettek oda.
Innen a Fiumei úti temető tűzoltó-emlékhelyéhez mentek a résztvevők. Az emlékmű 122, szolgálatteljesítés közben elesett tűzoltónak állít emléket. Az utolsó név, Kövecs Gergő dorogi tűzoltóé, aki 2013-ban életmentés közben esett el, úgy, hogy szolgálati kötelességét élete kockáztatásával is teljesítette. A megemlékezésen – amelyen tízen vettek részt – Dobson Tibor a Magyar Tűzoltó Szövetség elnöke többek között arról beszélt: nem az számít, hogy hányan vannak, hanem az, hogy megemlékeznek a szolgálatteljesítés közben elesett bajtársakról.