A kormány sok helyen avatkozik be a piaci folyamatokba nem törődve annak továbbgyűrűző hatásaival. Lett árstop, miközben máshol csúcsosodtak ki az áremelések, gabonakiviteli stop amitől ma is tele vannak a magtárak, az építőiparba tett belépőkkel pedig áremeléseket és hiányt idézett elő. A legutóbbi ténykedése az államadósság, közvetlenül a költségvetési hiány finanszírozását hivatott új alapokra helyezni. Nevezetesen a lakosság pénzét szeretné az államapapírvásárlás irányába terelni, és láthatjuk, nem is sikertelenül.
Az iszonyatosan magas inflációk korában a jó hozamot nyújtó eszközök kelendőek, különösen ha a kockázat is alacsony. Nos, az állam által kibocsátott értékpapírok ilyenek, a 15 százalék feletti kamatok igencsak vonzóak, vásárolta is a lakosság mindenféle kényszer nélkül. Nem tudni milyen megfontolásból emelte a kormány egy rendelettel többek között a bankbetét kamatadóját 15-ről 28 százalékra, de megtette, és méginkább megindult a pénz elvándorlása a bankoktól a Kincstár felé. Olyannyira, hogy a jegybanknak figyelmeztetnie kellett a bankokat, tekintsék át a likviditási tervüket, mert a bankbetétek ilyen mértékű fogyása miatt nehezen tartható az egy hónapon belül várható állománycsökkenés 140 százalékának megfelelő készpénzmennyiség állandó biztosítása. Az átmeneti zavart a bankok képesek kezelni, ám a lakosság kényszerpályára kerül. A most hosszú futamidőkre, megváltoztatható kamatok mellett lekötött pénz nagy része akkor is az államnál marad, ha a hozamok leesnek, márpedig hogy így lesz, az nem csak a piac törvényszerűségeitől függ. Hírlik, hogy az államadósságkezelő már teszteli, milyen alacsonyra lehet lenyomni a papírok hozamszintjét, hogy a lakossági megtakarítók azért még megvegyék. Ahogyan az infláció felfelé futó ágán, úgy a csökkenésén is az állam (kormány) áll nyerésre.