Aligha vitatja bárki is, hogy a Karmelita kolostor körüli kordon mára jelképpé vált. Azt annál inkább, hogy jogszerűen helyezték-e ki. A kormány szerint igen, s a kordon felállítását egyrészt a helyszínen folyó építkezéssel, másrészt a kormányfő munkahelyének védelmével indokolják. Az épület elé rendszeresen demonstrációt szervező civilek és ellenzékiek szerint nem (volt) jogszerű a kordon felhúzása, ezért is próbálták meg többször lebontani. A jogszerűség kérdésében ugyanakkor nem a kormány vagy az ellenzék, hanem a bíróság hivatott dönteni.
Nos, egy konkrét, 2020-as ügyben a bíróság kimondta, hogy jogellenes volt a kordon felállítása, és sértette a Telex újságíróinak véleménynyilvánításhoz fűződő jogát, mert akadályozta, hogy az érkező kormánytagokat kérdezhessék. Ám egy másik, e héten nyilvánosságra került bírói végzés szerint a rendőrök jogszerűen alkalmaztak idén tavasszal testi kényszert a kordont – sokadszor – lebontó Hadházy Ákossal szemben. Ugyanis „a rendőri intézkedés célja, a lebontott kerítés eredeti állapotba történő visszaállítása, törvényes volt a közbiztonság megóvása érdekében” – vagyis a bíróság közvetve kimondta, hogy a kordont jogszerűen helyezték ki.
A két döntés azt mutatja, hogy a kordon kapcsán a bíróságok nincsenek egyszerű helyzetben. Ugyanakkor a bíróságok esetről esetre döntenek. Egész más megítélés alá esik az a helyzet, amikor néhány újságíró munkáját korlátozzák mondvacsinált indokokkal, és az, amikor a kerítést is lebontó demonstrációtól védik az épületet. Egy mégoly jogszerűtlenül kihelyezett kordon önkényes lebontása is lehet törvénysértő, ahogy egy jogszerűen emelt kerítést is lehet jogellenesen védelmezni.
A fő kérdés inkább politikai jellegű: egyáltalán van-e helyük a hatalmat és a polgárokat elválasztó kordonoknak egy jogállamban?