– Legutóbb akkor voltam nagyon óvatos, amikor egyedül mentem takarítani arra a helyszínre, ahol egy férfi megölte a barátnőjét. A tettes még szökésben volt, és tartottam tőle, hogy visszatér a helyszínre. Emlékszem, hangosan kiabáltam be, hogy jó napot, ha esetleg még ott van, legalább ne lepjem meg. Nehogy ijedtében megtámadjon. Szerencsére nem volt ott és máskor sem történt még semmi baj – meséli Stumpf Andrea, aki elég különleges szakmát választott magának: úgynevezett extrém takarítással foglalkozik 15 éve.
Cége profilja elég széles, a leghétköznapibbnak mondható foglalkozáskörük a kártevőirtás. Ezen kívül többek között gyilkosságok, más halálesetek, rendőrségi helyszínelések utáni vagy épp gyűjtéskényszeresek miatti takarítást vállalnak, de foglalkoznak hajléktalanok utáni lomeltakarítással is. A tevékenységi körökön túl a vállalkozás sajátossága, hogy többnyire csak nők dolgoznak ott: elmondásuk szerint eddig minden férfi munkatársuk előbb-utóbb felmondott, nem bírták a munkával járó sokszor felkavaró látványt. – Ehhez gyomor kell – ismeri el Stumpf Andrea.
– Korábban is takarítással foglalkoztam, de kezdetben csak hagyományos feladatokat vállaltam. Az Amerikában töltött hét évem alatt aztán egyre többet hallottam az extrém takarítókról. Majd később megnéztem a Tiszta Napfény című filmet, amelyben a két főszereplőnő pontosan ezzel foglalkozik, bűnügyi helyszíneken takarítanak. Akkor elhatároztam, hogy meg kellene nézni, van-e erre igény Magyarországon is – mesél a kezdetekről Stumpf Andrea, majd megemlítette, hogy azért nem volt teljesen ismeretlen számára ez a terep, hiszen a férje gyilkossági nyomozó volt. – Az első helyszín a mai napig az egyik legdurvább volt, amit valaha láttam. Egy fürdőben elvérzett egy néni. Rengeteg, tényleg rengeteg vér volt mindenütt. De végül bírtam, és úgy gondoltam, ha ezen túl tudom magam tenni, akkor máshol is menni fog.
A speciális vegyszereket és módszereket használó cég az évek alatt folyamatosan fejlődött, az elején Stumpf Andrea egyedül kezdte, ma pedig már hárman vannak, és ha nagy a munka, még több embert mozgósítanak.
Megbízóik között van a rendőrség, autókat fertőtlenítenek, de többnyire magánszemélyek, önkormányzatok, cégek hívják őket. Egy hónapban 10 és 25 közötti megbízást kapnak.
Míg a férfi kollégák körében nagy volt a fluktuáció, a nőknél más a helyzet: Bakos Márta 2016-ban lett a cég első alkalmazottja, azóta is együtt dolgozik a tulajdonossal. Azt mondja, imádja a munkáját, s ezt azzal igyekszik alátámasztani, hogy megjegyzi: a napi feladatok végeztével otthon is valamelyik helyszínelők-sorozattal kapcsolódik ki. Bár ők természetesen nem helyszínelnek, volt már példa, hogy maguk találtak bizonyítékot.
– A legemlékezetesebb az volt, amikor 2020-ban egy benzinkúton kitört tömegverekedés után kellett rendet tennünk, és ott találtunk egy kést, ami bizonyítékként szolgált a rendőrségnek. Persze tudjuk, hogy ilyenkor nem szabad hozzányúlni, azonnal telefonáltunk és megvártuk, amíg kiértek – idézi fel Bakos Márta.
S ha már a fegyverek szóba kerültek, megemlítenek egy másik, másképpen emlékezetes esetet:
– Egyszer egy olyan helyszínen takarítottunk, ahol a rendőrség kézigránátokat, és rengeteg fegyvert foglalt le. Elvileg kipucoltak mindent, de a helyiségben rengeteg holmi, lom volt. Általában ilyen esetben lapáttal hordjuk a szemetet, hát itt nem mertük. Rettegtünk, hogy a kupac mélyén beleütjük a lapátot egy kézigránátba vagy más veszélyes eszközbe. Szerencsére semmi baj nem történt, de nagyon kell figyelni, mert könnyen megesik a baj – mondja Stumpf Andrea, aki babonából gyorsan le is kopogja, hogy semmi komoly „munkahelyi” baleset nem történt velük eddig.
Ebben a munkakörben a sérülés persze nem feltétlenül csak fizikai sebeket jelent, sok esetet érzelmileg is nehéz kezelni. Nem vitatják ezt, de az egészet azzal intézik el: „Hozzászoktunk, megtanultuk letenni a terhet a munka végeztével”. Vagy legalábbis megpróbálják letenni. Mert van, amikor ez lehetetlennek tűnik.
– Sosem tudom elfelejteni, amikor egy olyan helyszínen takarítottunk, ahol egy apa ölte meg a feleségét, a kisgyermekét és a kutyáját. Egy másik esetben a férfi a terhes feleségét ölte meg – sorol eseteket Stumpf Andrea, hogy jelezze, sokszor nagy megrázkódtatásokkal is együtt jár munkájuk.
Mivel jellemzően hozzátartozókkal is találkoznak, az együttérzés is munkavégzésük része.
– Van, amikor csak csöndesen elvégezzük a feladatot, de akad példa arra is, hogy a takarításnál kicsit többről szól a munkánk. Egyszer egy néninél voltunk, akinek a lánya véget vetett az életének, és beszélgetni akart, meg mesélni, meg akarta osztani valakivel a fájdalmát. Leültünk, és hallgattuk. Figyeltünk rá.
Noha a vállalkozás legextrémebb profilja a gyilkossági helyszínek takarítása, sokszor nagyobb kihívást jelentenek a gyűjtéskényszeresek.
– Általában a család vagy szociális munkás keres fel minket. Mi pedig kimegyünk, de kiszámíthatatlan, miként reagál a gyűjtögető, volt, hogy agresszívan lépett fel – meséli Stumpf Andrea.
Bakos Márta egy korábbi esetet idéz fel:
– Volt olyan 24 négyzetméteres lakás, ahonnan 24 köbméter szemetet lapátoltunk ki. De a szemét a jobbik eset, mert ezek a lakások sokszor állati, de olykor még emberi ürülékkel is tele vannak. Jellemző, hogy nagyon sok macska, kutya él a gyűjtéskényszeresekkel, mert egyébként magányosak, a lakásba se nagyon engednek be senkit. Sajnos ez egy betegség. Azt tapasztaljuk, hogy egyre több ilyen eset van.