Kereszt a Duna felett címmel tett közzé blogbejegyzést Lánczi Tamás NER-es politológus, az Orbán-kormány korábbi államtitkára és az MTVA online igazgatóságának igazgatója azzal, hogy „egyes sajtóorgánumok szerkesztőségei nem értették (vagy inkább cinikus értetlenséget színleltek) az augusztus huszadikai ünnepi tűzijáték lezárásaként feltűnő kereszt ürügyén”, ezért - mint királyi többesben fogalmazott - „gyorstalpalóval segítünk nekik a saját valóságukon túli világ megértéséhez”.
A szövegben az nem jelent meg, hogy a szerző pontosan mely cikk(ek) mely állításait, s mely sajtóorgánumok beszámolóit kritizálja, de a cimkék között megtalálhatjuk a „Telex” és a „balliberális média” megjelöléseket, így legalább lehet némi sejtésünk.
A 444 által észrevett bejegyzésben Lánczi Tamás kifejti, hogy „a kereszt sokkal több mint egy kiüresedett manifesztum, amelyet a politika azért még felhasználhat ahhoz, hogy újból és újból megerősítse magát” (az más kérdés, hogy a Fidesz éppenséggel pont ezt csinálja - a szerk.).
A kormánypárti politológus érvelése úgy folytatódik, hogy „a kereszt felmutatása ma már, amikor minden evilági erejét elvesztette, elvették tőle, többé nem a vezér, a duce által vezényelt fekete mise kelléke, de nem is a politikai okkultizmusé, hanem egy közösség, jelen esetben a magyar nép reményének és hitének dekrétuma”.
Bár Lánczi eredeti tervei szerint „gyorstalpalóra” készült, egy ponton visszafordíthatatlanul átcsúszik a metafizika rejtelmeibe és úgy fogalmaz: „A kereszt formája – amely egyben a lényege, szubsztanciája is – misztikus értelemben egyszerre rugaszkodik el a földtől és tör az égbolt felé (azzal az ambícióval, hogy átszakítsa azt) és száll alá a por, a sár, vagyis az ember irányába (azzal az ambícióval, hogy megszólítsa, elérje őt magányában). De más feladata is van: horizontálisan, a két ágával a két égtáj irányába kinyúlva összeköti az embert a felebarátaival és a testvéreivel. A keresztben rejlő kettős sugallat és ígéret erőt ad annak, aki hajlandó alázattal felnézni rá. Ez sokak számára jelenthet vigasztalást és örömöt.” Ez nem tömegpszichózis, hanem közösségi érzés - tette hozzá. Majd kifejtette, ezt csak az olyan cinikus ember éli meg „avítt giccsnek”, aki még „soha nem érzett meg semmit abból, ami több nála, ami valóban emberré tenné”.
Lánczi Tamás ezután azt írta, hogy a kereszt reménységet ad az embereknek a mostani nehéz időkben, többek között ezért is volt ott a helye az augusztus huszadikai tűzijáték végén. „Persze az emberek reményeit és hitét le lehet köpni, nyitott szájjal röhögni rajta, de mint azt régóta tudjuk már – más gyakorlati funkciója is van a crux-nak – ugyanis: már a puszta látványa, közelsége is égeti a gonosz bőrét” - zárta gondolatait, miközben továbbra sem derült ki, hogy pontosan mely írásokat kifogásolta.