Fontos év volt ez a világ egyik legmegosztóbb filantrópja számára. Soros György, aki ebben a hónapban töltötte be 93. életévét, tavaly decemberben adta át a Nyílt Társadalom Alapítványok vezetését 37 éves fiának, Alexnek. Tekintettel tehát nemzetközi tekintélyére, az intellektuális érdeklődésére és a világ ügyeiben való erőteljes szerepvállalására, ez egy remek alkalom arra, hogy elgondolkodjon az örökségén.
Azonban amikor legutóbb, kilenc évvel ezelőtt találkoztam vele, az örökség volt az utolsó dolog, amin épp gondolkozott. Ehelyett a kelet-európai fejlődés iránya, az Európai Unió jövője, a romák sorsa, Mianmar, Oroszország és a Nemzetközi Büntetőbíróság foglalkoztatta. Aggódott a globális kapitalizmus válsága és az amerikai társadalom növekvő megosztottsága miatt. Egyáltalán nem az érdekelte, hogy az örökséget építse.
A dolgok azóta megváltoztak. Bizonyos politikusok a megtestesült ördögnek tartják, a tökéletes ellenségnek, akivel szemben könnyű megalapozni a saját populista, tekintélyelvű, antiglobalista, konzervatív hitvallásukat.
Magyarországon Orbán Viktor miniszterelnök elsöprő választási győzelmet aratott azzal, hogy felépített egy képet Soros Györgyről, majd ezzel a képpel szállt szembe, mondván, Soros rákényszeríti a muszlim bevándorlást és a liberális szociálpolitikát a magyarokra. Narendra Modi indiai kormányának egyik minisztere azt állította, hogy Soros „el akarja pusztítani India demokratikus folyamatait.” A török Recep Tayyip Erdogan „a híres magyar zsidónak” nevezte Sorost, aki „embereket bíz meg azzal, hogy nemzeteket osszanak meg és törjenek össze.” Májusban pedig Elon Musk azt írta a Twitteren (immáron X), hogy Soros Magnetóra, a Marvel képregények egy gonosztevőjére emlékezteti őt, és azt állította róla, hogy „gyűlöli az emberiséget.”
Soros úr egyszer azt mondta nekem, hogy büszke az ellenségeire, akiket akaratlanul összegyűjtött: mivel azáltal, hogy a meggyőződésüket szajkózzák, csak őt igazolják.
Soros György Magyarországon nőtt fel, amikor zsidónak lenni a legjobb esetben is veszélyes, a legrosszabb esetben pedig halálos volt. Apja, Tivadar egy vállalkozó szellemű ügyvéd volt, aki megtanította a fiatal Györgyöt arra, hogyan „olvadjon bele a környezetébe, és egyszerűen csak tűnjön el,” ahogy a legtöbb állat is teszi, ha veszélyben van. György mindössze 14 éves volt, amikor a nácik elkezdték összegyűjteni a magyar zsidókat, és Kiss Sándor lett belőle, egy romániai menekült, aki keresztapjánál, a mezőgazdasági minisztérium tisztviselőjénél élt. A holokauszt során több mint 450 ezer magyar zsidót gyilkoltak meg. A Soros család túlélte.
Soros György Londonban folytatta tanulmányait, jótékonysági szervezetekhez jelentkezett, és kétkezi munkával tartotta fenn magát. Beiratkozott a London School of Economicsra, ahol nagy hatással volt rá Karl Popper filozófus. „A nyitott társadalom” - írta Dr. Popper – „nem tökéletes társadalom, hanem egy tökéletlen társadalom, amely nyitott az önfejlesztésre.” A nyitott társadalmakban az egymásnak ellentmondó eszmék is háborítatlanul létezhetnek egymás mellett. Ezzel szemben a zárt társadalmak - mint például mindenféle diktatúra - azt állítják, hogy ők rendelkeznek az egyetlen, legfelsőbb igazsággal, és nem tűrik az ellentéteket. Az ilyen társadalmakban csak a nyers erő biztosíthatja a szabályok ellentmondás nélküli betartását. Soros már megtapasztalt két veszélyes diktatúrát - a nácizmust és a sztálinizmust -, és Dr. Popper elképzelései a világ berendezkedésének alternatív módjáról maradandó hatást gyakoroltak rá.
Soros 1969-ben indította el első fedezeti alapját 4 millió dollárral, amelyet gazdag magánszemélyektől gyűjtött össze, akiket meggyőzött, amit a vagyonszerzés új módjáról mondott. 1980-ra Quantum alapja 100 millió dollárra, 1987-re pedig 21,5 milliárd dollárra nőtt.
1984 óta több mint 32 milliárd dollárt adományozott különböző célokra, és a berlini fal lebontását megelőző években is sokaknak segített: demokráciapárti szervezeteknek, disszidens és ellenálló csoportoknak, bebörtönzötteknek, olyan íróknak, akiknek a könyveit betiltották, szakszervezeti vezetőknek és tudósoknak, akiknek a munkájára az elnyomó rezsimek már nem tartottak igényt. Tanácsokat adott az újonnan létrejött demokratikus kormányoknak az átmenet kezelésével kapcsolatban, és kiállt azért, hogy ezek az országok bekerüljenek az Európai Unióba.
1993 óta a Nyílt Társadalom Alapítványok jelentik Soros demokratikus reformokat érintő nemzetközi aktivizmusának elsődleges eszközét. Soros egyik legvitatottabb kezdeményezése az amerikai igazságszolgáltatási rendszer megváltoztatásának támogatása volt. A kritikusok azt állítják, hogy hozzájárult az erőszakos bűncselekmények számának növekedéséhez, és a városokat a kábítószer-használók és az erőszakos visszaesők veszélyes menedékeivé változtatta. Soros ezt másképp látja. „Hamis az az elképzelés, hogy választanunk kell az igazságosság és a biztonság között” - írta a The Wall Street Journalban. „A kettő egymást erősíti. Ha az emberek bíznak az igazságszolgáltatásban, akkor az működni fog. És ha a rendszer működik, akkor a közbiztonság is javulni fog.”
Ez a Sorost motiváló nyílt társadalom eszméjének lényege: egyenlő esélyt adni a különböző hátterű embereknek a világuk alakítására.
Mi következik Soros után? Fia, Alex világossá tette, hogy apja nyomdokaiba kíván lépni. Önmagát balközép gondolkodónak vallja, és azt mondta, hogy inkább az amerikai ügyekre összpontosítana, ami valószínűleg azt jelenti, hogy megduplázza a reformpárti ügyészek és helyi tisztviselők támogatását.
De nem sokkal azután, hogy átvette a gyeplőt, a Nyílt Társadalom Alapítványok megkezdték a mintegy 800 fős személyzet 40 százalékos leépítését, valamint a hangsúlyok és a források elosztásának megváltoztatását.
A Nyílt Társadalom Alapítványok elnöke, Mark Malloch-Brown - aki ezt az átmenetet irányítja – „stratégiai opportunizmusra” és „türelmes tőkére” hivatkozott az új megközelítéssel kapcsolatban. Úgy tűnik azonban, hogy a lépést Soros György eredeti terve inspirálta: legyenek rugalmasak és opportunisták, és legyenek képesek akcióba lépni, amikor arra lehetőség nyílik, ahelyett, hogy olyan helyeken ragadnának le, ahol a támogatást már természetesnek vehetik.
Az is világos, hogy Soros nem fog csendben a kispadon ülni. Azt jósolta, hogy Oroszország el fogja veszíteni az ukrajnai háborút, ami „hatalmas megkönnyebbülést hoz majd a nyitott társadalmaknak, és óriási problémákat okoz majd a zárt társadalmaknak.” Megpróbálta felhívni a figyelmet az éghajlat globálisan gyors romlására. És szinte biztosan folytatja majd a munkát a Nyílt Társadalom Egyetemi Hálózatban, egy olyan nemzetközi projektben, amely az éghajlatváltozással és az autoriter kormányokkal szembeni küzdelemmel kapcsolatos kutatásra és oktatásra összpontosít.
Véleményem szerint ez a zseniális, irritálóan magabiztos ember talán a Közép-európai Egyetemmel volt a legnagyobb hatással a világra, amelynek 1991-ben társalapítója volt Budapesten. Azóta Orbán Viktor kormánya - amely nem tűri az eszmék sokszínűségét - arra kényszerítette a CEU-t, hogy Bécsbe költözzön. Van ebben némi abszurditás, mert Soros egyáltalán nem egy olyan intézményt akart, ahol csak az ő eszméi kapnak teret. Az intézmény eredményei maradandóak lesznek.
Mindez sokat elárul Soros örökségéről, még ha ő maga nem is beszél erről; mert a demokrácia védelme olyan projekt, amely soha nem érhet véget. Ahogyan ő mondta 2020-ban: „A nyílt társadalom mindig veszélyben van, és minden generációnak harcolnia kell a túléléséért.”