reálbérek;

Értékvesztett bérek

A Nagy Márton vezette gazdaságfejlesztési tárca kommunikációja nem csak arról ismerszik meg, hogy szerintük minden bajunk, gondunk kizárólagos okozója nem más, mint az általuk imamalomszerűen ismételt a háborús és szankciós infláció, hanem arról is, hogy gyenge teljesítményüket is diadalként ülik meg. Napjainkban éppen azért verik a mellüket, mert munkaügyi felügyelőik a nagy nyári akcióellenőrzéseik során 62 munkavállalót sikerült fülön csípniük a munkabérrel kapcslatos szabálytalanság miatt. Országosan.

Világgá is kürtölték. hogy a feketemunkában leginkább érintett építőiparban jelentős javulás látható, már csak a dolgozók 25,96 százalékát foglalkoztatták szabálytalanul. A szégyenteljes adatról büszkén ki is jelentették, hogy 2015 óta a legkedvezőbb, s "a munkabérrel kapcsolatos szabályok érvényesülése is pozitív irányba mozdult el az elmúlt években." Bár a "kifehéredés" hatását a bérek alakulására nem sikerült tudták feltárni, ennek az is lehetett az oka, hogy a feketén foglalkoztatók nagy része kívül esik a KSH látókörén, ugyanis az öt fő alatti vállalkozásoknál történteket nem veszik figyelembe. Mivel a munkaügyi szabályok megsértése amúgy is a legrosszabbul fizető ágazatokat, az építőipart, a mezőgazdaságot és a vendéglátást jellemzi, így jó eséllyel mondhatjuk, hogy a KSH júliusi jelentésében szereplő mediánértékét, a nettó 312 200 forintos a havi átlagkeresetük messze nem érte el. A még mindig kiugróan magas infláció miatt országosan a reálbérek 3,5 százalékkal értek kevesebbet, mint egy esztendeje, ami legalacsonyabb jövedelműeket ennél is jobban sújtotta.

Az ősszel nagy valószínűséggel a reálbérek, ha kis mértékben is, ismét pozitív tartományba fordulnak. Ennek hatását azonban nehéz megjósolni, ugyanis a kormány piaczavaró intézkedési kiszámíthatatlanok. Mégis csatlakozhatunk a miniszterelnök pénteki rádiószózatában elhangzott óhajhoz: „Ha a reálbér emelésekről beszélünk, akkor a B-közép hangulata jöhet elő bennnük: még, még, még, ennyi nem elég.”