Láttuk az ifjút, ki a miénk volt: szomszéd és barát, fiúgyermek és iskolatárs, tőle is búcsúzunk most – mondta a Nagykanizsán született Balázsovits Lajosról, a nemzet színészéről, színházi rendezőről és színigazgatóról, érdemes művészről Balogh László, szülővárosának polgármestere kedden Budapesten, a Fiumei úti sírkertben, ahol utolsó útjára kisérték a művészt, akinek szelleme, ahogy a polgármester fogalmazott, tovább él filmjeiben, Jancsó Miklós, Mészáros Márta és Sára Sándor alkotásaiban.
– Ez eddig a legnehezebb közös munkánk, drága Lajosom. Nem is bírok vele! Fel kéne nőni ehhez is, mint annyi mindenhez az életben – hangsúlyozta Cserhalmi György Kossuth-díjas színész, a nemzet színésze, aki a pályatársak és barátok nevében így búcsúzott Balázsovits Lajostól: „Vagy, vagy nem vagy? És te vagy, mert voltál és leszel, mert vagy. A magam részéről én folytatom az ismerkedést veled. és csak a következő viszontlátásig búcsúzom, de addig is ölellek drága Lajosom. Isten kísérjen utadon.”
Balázsovits Edit Jászai Mari-díjas színész úgy beszélt édesapjáról, hogy „amerre csak járt, nyomot hagyott maga után”. – Az én apukám volt az Éliás királyfi, a palacsintás király, a Kalmár tanár úr az Abigélből, a Feldobott kőből a Pásztor Balázs, a Fényes szelekből a Fekete Laci, az Őrjárat az égenből a Dávid Gyula és ő a Béla király és a Husz János a színházban. És sorolhatnám, itt állhatnánk napestig, hogy mennyi minden az én apukám az embereknek – mondta Balázsovits Edit, aki édesapja utolsó naplóbejegyzésével búcsúzott szerettétől: „Az élőket hívom, a halottakat megsiratom, a villámokat megtöröm”.
Meghalt Balázsovits LajosBalázsovits Lajos halálára