Nem csak a tigrisszúnyog a hibás, de az Országos Vérellátó Szolgálat mégis csak az áldozatait zárja ki a véradásból

Némileg igazságtalanul keltett hisztériát a tigris-szúnyogok ellen az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) tájékoztatója, amely a donációból azokat zárja ki, akiket ennek az alfajnak egyik tagja csípett meg.

A kizárás oka a nyugat-nílusi láz (WNV) kórokozója terjedésének megakadályozása. A vírus csak madarakban halmozódik fel, róluk pedig csak szúnyogok tudják átvinni a fertőzést emberekre vagy emlősökre (például lovakra). Emberről emberre nem terjed, kivéve a vérátömlesztést, szerv-átültetést, ritkán a szoptatást.

Ezt a kórokozót bármilyen, így a legközönségesebb hazai szúnyog is hordozhatja. Egy, az Orvosok Lapjában megjelent szakcikkből kiderült az is, hogy Magyarországon a nyugat-nílusi láz járványa minden évben augusztus-szeptemberben ér csúcsra. A tünetmentes, de fertőző véradók kizárására ilyenkor két lehetőség áll rendelkezésre: a levett vér laborvizsgálattal való szerológiai szűrése vagy az aktív víruscirkulációban érintett területekről érkezők kizárása az aktív donációból 28 napra.

Az OVSZ tájékoztatója szerint ez utóbbival próbálkozik. Abban ugyanis azt írják, hogy aki a levélben felsorolt vírus veszélyes területekről érkezett és úgy emlékezik, hogy ott tigris-szúnyog csípte meg, azt ki kell zárni a véradásból. Ehhez még sematikus képet is mellékelnek a hírbe hozott szúnyogfajról. Ennek az eljárásnak a gyenge pontja, hogy a megcsípettek emlékezetére, rovarismeretére hagyatkozik, és csak a tigris-szúnyogra fókuszál. Utóbbiak csak egy éve bukkantak fel az OVSZ heti tájékoztatójában, korábban inkább a kockázatos területekről érkezők egyértelmű kizárását használták.

Lapunk kérdésére az OVSZ a tigris-szúnyogra való rákérdezést egyebek mellett azzal magyarázta, hogy ezzel az inváziós szúnyogok okozta csípések (pédául ázsiai tigrisszúnyog és az egyiptomi csípőszúnyogok) előfordulási gyakoriságát és felidézhetőségét is felmérik a véradók körében. Hozzátették azt is, hogy azokban az esetekben, amikor igazolt nyugat-nílusi láz megbetegedésről kapnak értesítést, minden esetben ellenőrzik, hogy a jelentett személy adott-e vért az elmúlt 30 napban és azt megkapta-e beteg. Eddig ilyen még nem történt.

„A nőstény azt gondolja, hogy párosodott, de nem lesz utánpótlás”

Nincs bizonyíték arra, hogy a tigrisszúnyog ténylegesen terjesztené Magyarországon a nyugat-nílusi vírust –mondta a Népszavának Kurucz Kornélia biológus, a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának adjunktusa, a Virológiai Nemzeti Laboratórium munkatársa. - A hazai tigrisszúnyog-populáció feltérképezésére az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Ökológiai Kutatóközpontjával közösen ötödik éve gyűjtenek adatokat a lakosság segítségével. E munka részeként az Állatorvostudományi Egyetem, az ELKH Állatorvostudományi Kutatóintézet, valamint a Nemzeti Népegészségügyi Központ munkatársaival együttműködve vizsgáljuk egyes kórokozók jelenlétét a szúnyogokban.. Eddig több ezer szúnyog szűrése történt meg, tigrisszúnyogban még nem találtunk nyugat-nílusi láz-vírust, csak a közönséges, nálunk honos dalos szúnyogban.

Nem is kimondottan a tigrisszúnyog miatt kellene aggódni?

Aggódni nem kell, de fontos monitorozni, hogy a nyugat-nílusi vírus hol van jelen az országban, és hogy oda hogyan került a kórokozó.

Meglehet állítani az invazív szúnyog fajok terjedését?

Aligha, de a terjedésük korlátozása, populációik vissza szorítása is kihívásokkal jár. Európába általában kereskedelemmel vagy turizmussal kerülnek be a szúnyogok tojásai, amelyek egy gumiabroncs belsejében vagy egy ponyván egy hosszú úton is nagyon sokáig képesek túlélni. Bírják a szárazságot, a hideget, a hőséget, ám amint vizet kap a tojás, a lárva fejlődésnek indul. Az Ázsiából véletlenül idehurcolt fajok képesek áttelelni tojás alakban, jellemzőjük, hogy viszonylag gyorsan és könnyen alkalmazkodnak az új környezethez. Ezzel együtt is a lakosságnak kulcs szerepe van a sikeres gyérítésben.

Például?

Az inváziós fajok kimondottan emberközeli, városi környezetben szeretnek szaporodni, tehát nem erdőben, ártereken. Minden olyan helyen, ahol 1-2 deciliter víz egy-két hétig meg tud maradni, mint állóvíz, az szaporodóhellyé válik. Magyarországon van központi gyérítés, ezt a feladatot a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság végzi. Egy fajta gyérítési megoldás, amikor a vízben még lárva korban megszakítják a szúnyogok fejlődését, így azok nem válnak csípő szúnyogokká. A másik, az esetek 90-95 százalékában használt gyérítési módszerrel a már kifejlett, repülő szúnyogokat ritkítják. Azaz megy a ködölő autó, és egy kémiai vegyszerrel az éppen akkor repülő szúnyogokat öli meg. Ezzel az a probléma, hogy ez a vegyszer más rovarokat is elpusztít. Van egy tanulmány miszerint a vegyszerrel végzett irtáskor az elhullott rovarok csupán egy százaléka szúnyog. Ha egy kertben csak 3-4 virágcserép alatt, vagy egy gödörben felgyűlik, a víz egy-másfél hét alatt onnan több tízezer szúnyog is képes kirajzani. Azaz hiába irtják az éppen repkedő szúnyogokat, ha másnap nagyságrendekkel nagyobb tömegben kelnek ki családi házak tócsáiból.

Kicsit macerás minden eső után kiöntözgetni az edényekben összegyűlt vizet.

Valóban, sokszor kapunk olyan visszajelzést a lakóktól, hogy ez nem életszerű. A szúnyogok tojásaiból körülbelül egy-másfél hét kell ahhoz, hogy a szúnyogok kifejlődjenek. Tehát, ha minden összegyűlt vizet rögtön, vagy legalább heti rendszerességgel kilocsolunk, akkor esélye sincs szaporodni a szúnyognak. Ha már benne vannak a vízben a lárvák, akkor is elegendő, ha ezt a vizet kiöntik a fűbe, vagy más növényre. A vízgyűjtő hordók esetében pedig azt szoktuk javasolni, azokat takarják le hálóval: az esővíz bele tud esni, de a szúnyog nem fogja tudni elérni a vízfelszínt a tojások lerakásához. A mezőgazdasági boltokban lehet kapni lakossági használatra szánt szúnyog lárvákat gyérítő szert, amely az ilyen hordókban is elpusztítja a lárvákat. A madáritatóban is hetente érdemes cserélni a vizet.

Máshol milyen eljárás vált be az inváziós fajok gyérítésére?

Több olyan ország van Európában, ahol kimondottan az invazív fajok megfékezésére az úgynevezett steril rovar technológiát (SIT) alkalmazzák. Ennek az a lényege, hogy laborkörülmények közt szaporítanak tigrisszúnyogokat (A hímek nem bántanak minket, ők nem csípnek, nem szívnak vért, azt a nőstények is csak a tojásrakás előtt, minden más esetben növényi nedvekkel táplálkoznak). Az így szaporított hímeket besugárzással sterilizálják, aztán kiengedik őket a természetbe, a nőstény szúnyogok közé. Párosodni fognak a nőstény szúnyogokkal, ám azok tojásaiból nem fejlődik életképes lárva, mivel a hímek ivarsejtjei sterilek. A nőstény azt gondolja, hogy párosodott, megtette a dolgát, lerakja a tojásait, és utána elégedetten távozik, de nem lesz utánpótlás. Ezzel az eljárással jelentősen csökkenthető a szúnyogpopuláció az adott területen, de természetesen ezt összetett monitorozó és tervező munka előzi meg, hiszen tudni kell, hogy hol mennyi steril hímet kell a megfelelő hatékonysághoz kiengedni. Ezt az eljárást több országban, például Spanyolországban, Svájcban, Olaszországban, Görögországban már tesztelik. A szomszédos Horvátországban is elkezdték már alkalmazni, ahol a kezdeti lépésekhez kutatókként mi is hozzájárultunk.