Meglepődve értesültem egy barátomtól, hogy Újrakezdjük a balatonszárszói találkozót! – címmel Ujhelyi Istvánnal és Horgas Péterrel meghívtam szeptember 9-ére a Margitszigetre sokakkal együtt, ahol a SzázSzó találkozón jelképesen átadom a stafétát.
Nem tudtam erről, én ugyanis nem írtam, nem kaptam, pedig jópofa lett volna, ha meghívom magamat. Elvégre Rákosi elvtársat is meghívták Rákosi elvtárs 60. születésnapjára. Ettől még ott lehetnék, mivel aznap Pesten leszek, a Duna túloldalán a Fejtő-szobornál mondok néhány szót, aki nemcsak nálunk volt 2003-ban Szárszón, hanem 1937-ben József Attilánál is. De utána sietek Kötcsére, ahol meg én veszem át a stafétabotot a Polgári Piknik szervezőitől. S azért sem lehetek a Szigeten, mert fogalmam sincs, kiket hívtam meg, kiket nem, s hogy mire. Horgast pedig nem is ismerem. Ez persze nem lenne probléma, ha a tudtom nélkül általam is jegyzett meghívóban nem áll három olyan állítás, amely enyhén szólva nem felel meg a valóságnak, mert: 1. Nem kezdem velük újra Szárszót. 2. Nem adok át stafétát. 3. Nem hívtam meg rá senkit.
Ettől még nagyon jó lehet e találkozó, sőt, hiszen nem zavarja az árnyékom. Az ellen semmi kifogásom, ha összehoznak egy hasonlót, mint Szárszó volt, erről biztosítottam Ujhelyit, csak ne a nevemben, s ne nevezzék annak. Örömmel üdvözöltem volna a helyszínen, beugorva egy órára, de ha ott hozom szóba, csak rontanám vele a bizonyára jó hangulatot, így már csak a távolból tudok minden jót kívánni hozzá. Mert a mostani ellenzéknek nem az Orbán rendszer a legnehezebb ellenfele, hanem saját maga, amíg ebben nem tesznek rendet ahelyett, hogy a Tranzitra és Tusványosra járkálnak fügefalevélként, megette a fene az egészet. Adja az ég, hogy e találkozó jól sikerüljön.