Egy héttel Lenin halála előtt, 1924 januárjában szovjetellenes tevékenység címén halálra ítéltek egy középkorú férfit Oroszországban, ám büntetését tíz év kényszermunkára változtatták. Naftalij Frenkel (1883–1960) odesszai zsidó gengszter volt, abból a ravasz, vakmerő és gátlástalan fajtából, amelyet Iszaak Babel történeteiből jól ismerünk. Döbbenetes karrier várt rá: a rabszolgamunka iparosítása.
Naftalij Aronovics gyerekfejjel kezdte, karácsonyfáról lopott díszeket és cukorkákat árult a fekete-tengeri kikötőváros utcáin. Huszonévesen már fegyvert csempészett. A polgárháború zűrzavarában megszedte magát, Kopejka címmel saját újságot adott ki. Összejátszott a vörösökkel, rekvirált javakat ismerős orgazdák révén tett pénzzé Törökországban, Romániában. Letartóztatásának valódi oka „elszámolási vita” lehetett.
Egy átnevelő kolóniává alakított kolostorba zárták, ahol unalmukban az őrök havat lapátoltattak a foglyokkal végkimerülésig. Szólt a parancsnoknak, inkább építsenek fürdőházat, már csak a tetvek miatt is. Ötven válogatott emberének, köztük volt kronstadti matrózoknak forró, húsos scsít (káposztalevest) intézett, kenyeret és vodkát. Bevett a brigádba néhány öreg, közkedvelt rabot, a többiek értük is dolgoztak. Megcsinálták határidőre, 24 órán belül.
Frenkel brutális hatékonyságára felfigyelt a Cseka. Hamarosan kegyelmet kapott, és újabb feladatokat. Mindenható gazdasági főnökként kreatív ötletekkel optimalizálta a kényszermunkások kizsákmányolását, amely így vált a szovjet állami beruházások alapjává. A Belomorkanal, a Fehér-tengert Leningráddal összekötő csatorna építésébe tízezernél többen pusztultak bele (1931–33). Ez a vézna figura folyton járkált, figyelt, észszerűsített. Nem üvöltözött, nem szitkozódott – udvariasan utasított, királyhoz illőn.
A Gulag fáradhatatlan démonja, ahogy Szolzsenyicin nevezi, a Gonosz szolgálatába állította rendkívüli képességeit. Zseniális szervező és fejszámoló volt, a mérnököket is megnyerte magának. Híresztelte, hogy személyesen Sztálin elvtárs küld érte repülőgépet, amikor látni akarja. Három Lenin-renddel jutalmazták, de fontosságának igazi elismerése az lett, hogy a nagy csisztka idején Berija lehúzta a trockisták feketelistájáról.
Kitüntette magát a honvédő háborúban is. Miután az előrenyomuló németek elfoglalták a stratégiai Moszkva–Harkov–Rosztov vasútvonalat, hat hónap rohammunkával lerakatott majdnem ezer kilométernyi sínt a Volga mentén, Kazanytól Sztálingrádig. A hevenyészett pályán kaptak létfontosságú utánpótlást az ostromlott város védői, Zsukov marsall szerint az volt a fordulópont (1943).
Fölösleges találgatni, mire vihette volna Frenkel egy szerencsésebb világban. Így is többet ért el, mint amennyit remélhetett. A háború után, immár az NKVD tábornokaként súlyos beteget szimulált, és az orvosokat lefizetve nyugdíjaztatta magát (1947). Csöndben túlélte az antiszemita kampányt. Túlélte Sztálint. Ágyban, párnák közt halt meg, de párnája alatt, mint minden éjjel, ott lapult az összekészített börtöncsomag.