A Pragyan nevű indiai automata rover elvégezte feladatát és a mérési eredményeit a Vikram leszállóegység segítségével továbbította a Földre, majd leparkolt. Ezt követően a rovert alvó üzemmódba kapcsolták. A másodpercenként egy centimétert haladni képes holdjáró máris tett érdekes felfedezéseket: meglepte a tudósokat, hogy míg a felszín hőmérséklete 50 Celsius fok volt, 80 milliméter mélységben már csak -10 fokot mértek. A műszereivel pedig ként, alumíniumot, káciumot, vasat, mangánt, krómot és oxigént mutatott ki a talajban. A Csandraján-3 indiai küldetés Vikram leszállógysége augusztus 23-án ért sikeresen Holdat a déli-sarktól 600 kilométerre, majd útjára bocsátotta a Paragján holdjárót. Erre a vidékre indult a kidarccal végződött orosz küldetés is, és az amerikaiak is ott tervezik az Artemis 3 űrhajósainak leszállását, a kínaiak pedig automata kutatóállomást működtetnének majd arrafelé. De miért olyan fontos ez a régió?
Mivel a Hold forgástengelyének dőlésszöge csak másfél fok (a Földé 23,5), bizonyos kráterek mélyére a sark közelében sohasem jut el fény. Emiatt állandó a hideg, és a tudósok szerint ezért lehet itt sok vízjég a talaj alatt azzal összekeveredve, vagy a felszínen szabadon megjelenve jégdarabkák formájában. Az örök sötétségben lévő kráterek mélyén a víz évmilliárdokig megőrződhetett, erre az első és legjobb bizonyítékot egy NASA által végzett 2009-es, irányított becsapódásos kísérlet szolgáltatta, amikor a felszálló porban kimutatták a vizet.
A megújult érdeklődést a Hold iránt éppen a víz felfedezése keltette, hiszen a későbbi hosszabb idejű emberes Hold-expedíciókhoz ez elengedhetetlenül szükséges, még oxigén forrásként is. Azonkívül az oxigént és a hidrogént rakétahajtóművekhez is fel lehet használni. A mostani felfedezések is hasznosak lehetnek, de a későbbi, a sarkhoz közelebbi leszállások azok, amelyek igazán izgalmasak lehetnek. Itt találhatóak a folyamatosan árnyékban lévő régiók, a kráterek mélye, amely évmilliárdok óta nem látott Napot, ezekben a hőmérséklet -200 Celsius fok alatt is lehet, ami megőrizte a jeget. A NASA 2024 novemberében készül az egyik kráter mélyére felfedező robotot küldeni, amely bevilágítana az örök sötétségbe: kiderülhetne, jégdarabok a felszínen vannak, vagy a jég összekeveredett a talajjal. “A legegyszerűbb módja a víz bányászatának a jeges talaj kitermelése, majd valamiféle sütőben a jég elpárologtatása (szublimálása)” - magyarázta Kevin Cannon, Coloradói Bányászati Egyetem docense. A NASA már 2025-ben tervezi emberek Holdra küldését az Artemis-3 projekt keretében, akik a SpaceX űrhajójával érkeznének, és rögtön a víz utáni kutatással kezdenének.
Sokféle alapvető tudományos kérdésre is választ adhatnak a déli-sarkon végzett kutatások, például, hogy honnan van egyáltalán víz a Holdon: milliárd évekkel ezelőtti vulkánokból, aszteroidákból, üstökösökből, vagy a napszél (a napból áramló részecskék) vitte oda? Ezek megválaszolása a Földön és más sziklabolygón lévő víz eredetére is rávilágíthat. De radarral vizsgálnák azt a déli-sark közelében eltemetett krátert is az amerikai tudósok, amely még a Hold életének korai szakaszában keletkezett, és a kínai Chang'e-4 rover fedezte fel. Az itteni felszín a korai időszakból való, a vulkáni tevékenység nem volt annyira aktív, így a kutatása páratlan lehetőséget kínál a Naprendszer korai folyamatainak megértéséhez, aminek nincs nyoma a Földön. A jövőben az is kiderítendő, miért van több kráter a Hold távolabbi felén, mint a felénk esőn, és vizsgálni kell a felszínt egykor borító magmaóceán természetét is.
Az első űrszonda, amely leszállt a Hold déli sarkára
Fotó: AFP/ISRO
Nem csak a víz lehet hasznos a majdan érkező Hold-expedíciók számára, hanem a különböző ásványok és fémek, amelyeket a bázisok építéséhez használhatnak
