Remek alkotást neveztünk Oscarra. Csak épp nem a megfelelőt. Semmi bajom nincs Gauder Áron monumentális, egész estés animációs művével, a Kojot négy lelkével. Szívet melengető alkotás, sugárzik belőle az alkotói lélek – ha élhetek ilyen hatásvadász jelzővel. Nemzetközi karrierje is legitimálja a kvalitásait: az animációs filmek legnagyobb presztízsű fesztiválján, Annecyban elnyerte a zsűri díját, az egyik legnívósabb ázsiai seregszemle, a sanghaji fesztivál a legjobb animációs film díjával méltatta, azóta több mint harminc fesztiválra hívták és nemzetközi terjesztő cég is felkarolta. Summa summarum: végre nem tehetségtelen, amatőr, és/vagy történelemhamisító, gyűlöletkeltő produkciót neveztünk Oscarra, mint a Post Mortem vagy a Blokád. Végre a Nemzeti Filmintézet (NFI) olyan döntést hozott, mely nem taszítja szégyenbe a magyar mozgóképkultúra nemzetközi hírnevét.
Azonban, ott a nagy DE. Nem tud nyugodtan hagyni, hogy a felkent Oscar-bizottság nem várta meg, miként szerepel Reisz Gábor Magyarázat mindenre filmje a Velencei Filmfesztiválon. Azon a rendezvényen, ahol a hollywoodi stúdiók az Oscarra szánt filmjeiket indítják. Reisz Gábor elismerése az abszolút esélyesek közé helyezte a filmet a díjszezonra. Két eshetőségre lehet gondolni. Az egyik az, hogy a NFI és az Oscar-bizottság dilettáns, alapvető ismeretekkel sem rendelkezik az amerikai filmkultúráról. A másik az, hogy mégiscsak profik és ez a lépés szimpla gazemberség volt részükről. Mert bármennyire is jó film a Kojot négy lelke, az indián teremtéstörténet feldolgozása egy magyar alkotó tollából odaát sokak számára sértő lesz, egy olyan országban és kultúrkörben, ahol egy ideje már a „semmit rólunk nélkülünk” elv alapján gondolkodnak. Az Oscar legjobb külföldi film kategóriájára az adott országra jellemző alkotást várnak. Épp olyat, mint a Magyarázat mindenre.