Nagy Márton viszonylag fiatalon jutott szakmája, a közgazdaságtan csúcsának tekintett posztokra, hiszen a jegybank széles látókörű alelnöke és a tőzsde elnöke is volt már. Viszont amióta ő az ötödik Orbán-kormány gazdaságfejlesztési minisztere, szinte meghazudtolja nyilatkozataiban régi önmagát: a gazdaságpolitikai hibákból is erényt kovácsolni próbáló, dacos főhivatalnokká vált. Már tárcavezetői belépője, a veszteséges vállalatokra is kirótt extraprofit adó sem vallott kellő megfontoltságra, és a kata szabályainak megszorításáról is kiderült, hogy kár volt belenyúlni egy jól működő rendszerbe, az intézkedés nem hozott érdemleges pluszbevételt a költségvetésnek, az adóalanyoknak viszont annál több bosszúságot okozott. Az infláció "letörésére" és "földbedöngölésére" szőtt szándékai sem voltak mások, mint a miniszterelnök ízlésének megfelelő szóvirágok. De a társadalom egészét érintő károkozások kifundálásától mindeddig távol tartotta magát.
Most fordult a kocka. Nagy Márton egy olyan rendelet megalkotására készül, amely szélesre tárja kapuit a kontárok serege előtt. Feltehetően lesznek olyan szakmák, ahol többségbe kerülhetnek a szakképesítés nélküliek. Legálisan! Szinte lényegtelen is, hogy milyen indokok alapján kerültek egy kalap alá a cukrászok a villanyszerelőkkel, a szobafestőkkel és mázolókkal (és a műemléki rekonstrukciókban résztvevőkkel), vagy az ipari szerviztechnikusokkal. Ami egyúttal nagy pofon azoknak az – egyébként reális – elképzeléseknek, amelyek az érettségire épülő technikusképzés kiterjesztését tűzték ki célul, amihez partnerként még egyetemek is igyekeznek társulni.
A tárca indoka a képzetlenek helyzetbe hozásával, hogy "tovább növelje a foglalkoztatottságot, hozzájárulva a gazdasági növekedéshez, illetve a munkaalapú társadalom megerősítéséhez". Pedig garantálható, hogy a szakmájukat bizonyítvánnyal igazolók számának felhígításával, devalválásával egyik cél sem sikerülhet. Ugyanis G. B. Shaw szerint: "Minden szakma a laikusok elleni összeesküvés."