Az úgynevezett alapvető jogok biztosa egyik legutóbbi állásfoglalásában megállapította, jogellenes, ha a pedagógusok polgári engedetlenséggel küzdenek az alapvető jogaikért. Sőt nemcsak törvénytelenséget követnek el, de még a rájuk bízott gyerekek érdekeit, jogait is sértik, veszélyeztetik. Igazán megnyugtató, hogy Kozma Ákos ombudsman most ennyire aggódik az alapvető jogokért. Nagy kár, hogy akkor sem bejelentésre, sem hivatalból nem indított átfogó vizsgálatot, amikor a kormány jelentősen korlátozta a pedagógusok sztrájkkal kapcsolatos alkotmányos jogait, súlytalanná, majdhogynem feleslegessé téve a törvényes iskolai sztrájkot, mint nyomásgyakorló eszközt. Ehelyett kiadott egy közleményt, amelyben leszögezte, alkotmányos jogok ide vagy oda, az úgy van jól, ha a pedagógus csak akkor sztrájkol, ha közben dolgozik is.
Bár az érdekvédelmi szervezetek kifejezetten kérték, Kozma Ákos mégsem indított eljárást az egyre súlyosabb pedagógushiány kivizsgálására. Annak valamiért nem volt fontos utánajárni, vajon milyen mértékben sérül a gyerekek oktatáshoz való alapjoga ott, ahol például a tesitanár tartja a biológiaórát, a magyartanár megy be helyettesíteni a matektanárt, a takarítónő felügyel a napközisekre, vagy hetente akár több tanóra is elmarad, mert már végképp nincs kit beküldeni.
De az ombudsmant jól láthatóan az is hidegen hagyja, hogy az óvodákban délután már nem szükséges, hogy diplomás óvodapedagógusok is legyenek az intézményekben. Miért is érdekelné, ha a kormány erről jogszabályi szinten rendelkezett? Akkor minden törvényes, a többi nem fontos. Ugyanígy már az iskolákban is taníthatnak pedagógiai képesítés nélküli “pedagógusok”, nem kell ahhoz tanári végzettség, hogy valaki testnevelést, fizikát, kémiát oktasson.
Mindez persze mellékes. A kormány – akarom mondani, az alapvető jogok biztosa – szerint a legnagyobb veszélyt az engedetlen pedagógusok jelentik a gyerekekre. Még a végén olyan felnőtteket nevelnek belőlük, akik ki mernek állni alapvető jogaikért.