Boldizsár Ildikó köszöntőbeszédével nyílt meg csütörtökön a 28. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál a Millenáris parkban. Az idén hatvanadik születésnapját ünneplő József Attila-díjas író, meseterapeuta, néprajzkutató egy kicsi, tömzsi, de jelentős testrészről, a hüvelykujjról ejtett szót, mondván, Tóth Krisztina a tavalyi megnyitón a behúzott nyakakról beszélt. – Az összes ujjunk közül ez a legfontosabb – magyarázta témafelvetését Boldizsár Ildikó –, annyira különbözik a többi négy ujjtól, hogy számos nyelvterületen külön névvel illetik. – A meseterapeuta beszédében kiemelte: a szembeforduló hüvelykujj az evolúció egyik legfontosabb állomása, amely összekapcsolódott a beszéd, a gondolkodás és az emlékezni tudás megjelenésével, valamint a művészi képességek kibontakozásával. – A neurobiológusok szerint sehol máshol nem tanul az ember olyan jól kézügyességet, mint egy billentyűzeten. Csakhogy ez egy oda-vissza ható folyamat az agy és a kéz között, már most látszódik, hogy az agynak az a területe, amely a hüvelykujjat irányítja, folyamatosan növekszik.
A testrész fontossága kapcsán Boldizsár Ildikó fölvetette, az sem kizárt, hogy az emberiség jövője azon is múlik, mire használjuk a hüvelykujjunkat. – Ezzel nyomunk rá arra a mindennapjainkat túlságosan is meghatározó kicsi, kék emotikonra, ami, mit ad Isten, épp egy felfelé fordított hüvelykujjat ábrázol. Nélküle nem tudnánk becsomagolni, kicsomagolni, sőt, fóliázni sem. Ez utóbbi kifejezetten fontossá vált az utóbbi hónapokban Magyarországon. – E kapcsán a szerző felemlegette: Indonéziában járva lepődött meg azon, hogy a könyvesboltokban minden könyvet fólia fed. – Indonéziában az olvasóktól féltik a könyveket, nálunk ez pont fordítva történik, a könyvektől féltik az olvasókat, különösen a fiatalokat. – Boldizsár Ildikó megjegyezte: talán sokan a közönség soraiban vele egyetemben szintúgy nem értik, miért pont a könyvektől féltik a fiatal generációt, és nem a háború, mélyszegénység, az élhető jövő hiányától. Az író munkája nyomán sok fiatallal találkozik, akik sokfélék, de szerinte egyvalamiben megegyeznek: saját maguk akarnak dönteni az életük felől. Boldizsár Ildikó szerint a tudomány nem tudja úgy nyomon követni az állandóan változó fiatalokat, mint az irodalom. A kortárs gyerekkönyvek már nem Rosszcsont Petikről és Harisnyás Pippikről szólnak, őket felváltották a kritikusan gondolkodó, véleményüket felvállaló gyerekek. Ezekben a gyerekkönyvekben megjelenik annak igénye, hogy másképp éljünk, mint ahogy élünk – utóbbihoz remekül működő képzeletre van szükség – mutatott rá Boldizsár Ildikó –, a fantázia az emberiség egyik legnagyobb erőforrása. – A szerző szerint ezért fontos a sci-fi, mely a lehetséges jövőről alkot képet. Boldizsár Ildikó beszédében kiemelte: a könyvfesztiválok történetében először fordul elő, hogy egy gyermek- és ifjúsági irodalommal foglalkozó szerző nyitja meg a rendezvényt, valamint arra sem volt példa, hogy egy olyan irodalmi terület kapjon kitüntetett figyelmet, amelyet az irodalomtörténészek nem is tartanak műfajnak. – Ha jól belegondolunk, van némi párhuzam a gyerekek, a fiatalok és a tudományos-fantasztikus irodalom társadalmi megítélése és megbecsülése között – fogalmazott a meseterapeuta.
Valóban rendhagyó, hogy épp John Scalzi amerikai sci-fi-szerzőt emelték ki, az író Budapest főpolgármesterétől, Karácsony Gergelytől és Gál Katalintól, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének elnökétől vehette át a Budapest Nagydíjat. Az irodalomnépszerűsítés vonalát erősítette a sci-fi műfajának beemelése mellett, hogy John Scalzit Szabados Ágnes televíziós újságíró – a Nincs időm olvasni kihívás alapítója –, valamint a sci-fi rajongó színművész, Nagy Ervin laudálta.
