– Állat nem marad ellátás nélkül, legfeljebb messzebbről kell az orvost hívni. Vitathatatlan, hogy problémák vannak a nagyállatgyógyászatban, de nem pusztán az orvoshiány miatt, hanem azért, mert elfogytak a „páciensek” – magyarázza a helyzet összetettségét Sótonyi Péter, az Állatorvostudományi Egyetem rektora. Arról a jelenségről kérdezzük, amelyet nyugdíjhoz közel álló állatorvos és állattartó egymástól függetlenül is megerősített lapunknak: lassan kiöregednek azok a vidéki szakemberek, akik a haszonállatok gyógyítására tették fel az életüket.
Utánpótlás nincs, a pályakezdők szívesebben teszik le a voksot városi rendelő és társállatgyógyítás mellett.
Megtizedelt állomány
– Gondoljunk bele – folytatja Sótonyi Péter –, egy falusi porta valaha elképzelhetetlen volt állatok nélkül, és akár minden településen volt egy-egy orvos. Ha régen egy faluban volt ötezer disznó, ma talán ötven. Van olyan kollégám, aki egykor 1200 szarvasmarha egészségét felügyelte, ma tizenkettőét. Ebből egy állatorvos nem tud megélni. Ezzel párhuzamosan népszerűek lettek a társállatok, tehát a kényszerűség is hozta magával, hogy a kollégák elmozdultak a kedvtelésből tartott állatok gyógyításának irányba.– Megváltoztak a szokások, a társadalom, a klasszikus falusi háztáji állattartás jórészt megszűnt. A legnehezebb helyzetben talán Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye van, ott kezdenek leginkább kiöregedni a hivatásunk művelői. A nyugdíjaskorúak közül sokan azért sem hagyják abba az állatorvosi munkát, mert egyszerűen nem lenne a területükön állatorvos – támasztja alá a rektor szavait a Magyar Állatorvosi Kamara elnöke, Gönczi Gábor. – A kereslet-kínálat logikáját követve borítékolható volt, hogy jóval több szakmabeli kíván majd kedvtelésből tartott állatokkal foglalkozni.
– Ebben a megyében még nem tapasztalunk orvoshiányt – szögezi le üdítő kivételként Kondé Gábor, a Magyar Állatorvosi Kamara békési elnöke. – Az érem másik oldala, hogy véleményem szerint az igazi gazda megtalálja az állatorvosát. A korosabb kollégák mind vegyes praxist folytatnak, azaz kedvtelésből tartott állatokkal és gazdasági haszonállatokkal is foglalkoznak. A közelmúltban vált élesen ketté a pálya. Az idősebb orvosok szívesen dolgoznak addig, amíg bírják fizikailag. Egy nagy állat ellátása ugyanis fizikailag is megerőltető lehet, és sok a bizonytalansági tényező. Hogy mást ne mondjak, nem biztos, hogy találnak embert, aki segít rögzíteni egy „pácienst”. Ma már nagy luxus lenne alkalmazottat tartani, tehát a gazdának kell erről gondoskodni.
Lányok a pályán
– Állatorvosnak lenni mindig trendi volt, az egyetemre hat-nyolcszoros volt a túljelentkezés. Ez nem változott, egyvalami viszont igen: a lányok aránya megtöbbszöröződött – mutat rá Gönczi Gábor a jelenség egy másik oldalára. – A 80-as évek végén végeztem, akkor az évfolyam létszámának 10 százaléka volt lány, mára a fiúk aránya lett ekkora. Emellett az új felvételi rendszer kizárja a szubjektumot, nincs szóbeli elbeszélgetés, csak a tesztvizsgán elért felvételi pontokat lehet figyelembe venni, és az ilyen vizsgákon a lányok hatékonyabbak. Ez is az oka annak, hogy elnőiesedik a hivatásunk. Ez nem pejoratív megjegyzés részemről, hanem ténymegállapítás. Személyesen ismerek olyan kolléganőket, akik az élelmiszer-termelő állatok gyógyítására tették fel az életüket, de nem ez a jellemző. Ezen a területen zömmel férfiak dolgoznak. Az okok teljesen kézenfekvők. A nők gyermeket szeretnének szülni, családanyaként ott lenni a kicsik mellett, érthető módon olyan állást szeretnének, ami kiszámítható, hatékonyan szervezhető, és kevés éjszakai ügyelettel jár.
A nemek közötti arányok eltolódása a vidéki, főleg a kelet-magyarországi régiókban okoz majd utánpótlási nehézséget. Hazánk Budapest irányába „fejnehéz”, fogalmaz Gönczi Gábor, és ez az ő szakmájukban is lecsapódik. Az állatok közvetlen kezelését végző kollégák száma – az oktatókat, kutatókat nem számolva – hozzávetőleg 2900, ebből a fővárosban és környékén, illetve Pest megyében mintegy 1350-en dolgoznak. Házaspár talán még könnyebben bevállal egy vidéki vegyes praxist, ami egyébként a kamara elnöke szerint egy csodálatos életmód, de egymagában egy frissen diplomázott nő százszor meggondolja. Lapunknak több szakmabeli is a pálya elnőiesedéséről számolt be, de Békést például – és ennek a jelek szerint a korösszetétel az oka – még nem érte el a változás. A nemek arányáról és az életkorról Kondé Gábor pontos számokat mond: a megyében 76 férfi praktizál, az átlagéletkoruk 61 év, a 18 nőé pedig 37,5. Akad a mai napig aktív, 83 éves állatorvos.
Pósa Roland állatorvos (fotóinkon) Somogyban él, Szennán, ahol maga is gazdálkodik. A szakma elnőiesedése globális jelenség, osztja meg véleményét. Vannak természetesen talpraesett hölgyek, akik bevállalják a haszonállat-orvoslást is, tapasztalatai szerint szívesebben foglalkoznak a ma már főként kedvtelésből tartott lóval, a szarvasmarhával, esetleg a baromfival. A sertéspraxist, emeli ki érdekességként, inkább a férfi kollégák vállalják. Az állatállomány is változott. – Amikor dolgozni kezdtem, még voltak tejtermelő kisgazdaságok, ezek szinte mind eltűntek, ötven kilométeres körzetben kettőről tudok – részletezi.
Aki tudná, nem teheti
Azt nem állítjuk, hogy „régen minden jobb volt”, de egyszerűbb, hagyták a gazdákat, hogy alkalmazzák a generációkon át öröklődött tudást. Az állat életben tartása egyúttal akár a család élelmezését, hosszú távon tehát az életben tartását is jelentette, így a gazda, ha baj volt, nem mérlegelt: sebet varrt, operált. Mindez a múlté, az állattartást ma már nagyon szigorúan szabályozzák. Ez olykor visszás helyzeteket teremt.
Faller Gábornak, aki a baranyai Sámodon gazdálkodik, mintegy száz szarvasmarhája van. Hozzá 120 kilométerről jár állatorvos, vele alakított ki kiváló munkakapcsolatot. Közelebb nem talált olyat, aki császármetszést akarna végrehajtani az állatain, márpedig az ő fehér-kék belga állományában a fajta jellege miatt erre rendszeresen szükség van. Bár az orvosa mindig „ugrásra kész”, ha sürgős a teendő, akkor a távolság is számít, és próbálnak tenni valamit, amíg oda nem ér. Bármit persze nem lehet.
– Ha a kiszolgáltatottság mérséklésére szeretném mondjuk kitanulni a császármetszést, nem csinálhatnám, mert nincs állatorvosi végzettségem. Ha szabálykövető akarok lenni, és nem találok hirtelen állatorvost az életmentő műtétre, akkor tétlenül végig kell néznem, ahogy elpusztul az állatom – osztja meg felháborodását. A gazdák is keresik a kiutat. Őt választották a fehér-kék belga szarvasmarhát tenyésztő gazdák egyesületének az elnökévé, az egyik első ötletét azonnal elkezdte megvalósítani. Felosztanák az országot régiókra, keresnek olyan orvosokat, aki vállalnak műtéteket.
Egyetemi ösztökélés
Az egyetem a maga eszközeivel igyekszik felvenni a kesztyűt. Először 2021-ben hirdették meg a Marek József Ösztöndíjat a haszonállat-gyógyászat vagy az élelmiszerlánc-biztonság iránt érdeklődő hallgatók számára. Az ösztöndíjszerződést első alkalommal tizenöten, egy évvel később 30-an írták alá. Azoknak az önköltséges képzésre felvett hallgatóknak, akik vállalják, hogy a diploma megszerzése után 10 évig a fenti területekkel foglalkoznak, finanszírozzák a tanulmányait. Ez a 11 félévet figyelembe véve egy hallgatónak 16,5 millió forintot jelent.
– Párját ritkító kezdeményezés – szögezi le Sótonyi Péter. – E mellé bevezettük az úgynevezett hetesi szolgálatot, hiszen ma már a falusi gyerek se mindig lát otthon állatot. Minden hallgatónak el kell tölteni félévente egy hetet az üllői tangazdaságunkban. Ló, juh, sertés, szarvasmarha és baromfi mellett szereznek tapasztalatot, első kézből tudják meg, mennyit eszik az adott állat, miként kell gondozni, trágyázni. Az ötlet beválni látszik: egy gólyatáborban tizenketten mondták, hogy szívesen gyógyítanának gazdasági haszonállatot, év végén már 28-an. Mindemellett igyekszünk több szakembert kibocsátani: megemeltük a hallgatói létszámot, így a korábbi 115 helyett idén 184 magyar hallgatót vettünk fel.
Gönczi Gábor úgy véli, komoly, átgondolt kormányzati eszközökkel lehetne más irányba terelni a folyamatot. Hangsúlyozottan terelni, merthogy a rövid távú megoldás szerinte sem egyszerű. A kamara, a szakma önállóan nem tudja megoldani a helyzetet, mondja, márpedig állatorvosok nélkül nincs biztonságos élelmiszer-előállítás. A Marek-ösztöndíjról dicsérően szól, de azt is tudja, hogy pozitív hatása a képzés időtartamából következően csak évek múlva jelentkezhet.
Nyáron megalakult az állatorvosi kamarán belül a kérődzőket ellátó állatorvosok szakmai tagozata, ennek Pósa Roland az egyik lelkes szervezője és elnöke. Ezzel úttörő szerepet vállaltak. A tagozat égisze alatt próbálnak megoldást keresni és a fiatalok számára vonzóvá tenni a vidéki praxist és életet. Az, hogy ma már nincsenek körzetek, azaz az állatorvoslásban is szabad orvosválasztás van, talán könnyebbség, de úgy látja, egyelőre nincs mechanizmus, ami a fiatal orvost odacsalná vidékre. – A gazda viszont, ha kétséges az ellátás, lehet, hogy felhagy az állattartással, tehát önmagát gerjeszti a folyamat. Ez magától nem fog változni, számos szereplőnek kell lépéseket tenni – fogalmaz a szennai állatorvos.
