Fodor János nevét, munkásságát kis túlzással mindenki ismeri ebben az országban. Mint mondja, amikor ő a médiában szocializálódott, még milliók nézték a tévét, hallgatták a rádiót, olvasták az újságokat. Időbe telt megbarátkoznia azzal, hogy a 2015-ben az általa alapított Rádió Bézs hallgatottsága 10-15 ezer fő. Sok ez vagy kevés? Véleménye szerint ez is, mint oly sok minden, relatív.
„Azt mindenki tudja, hogy a csak neten sugárzott rádiók hallgatottsága minőségtől függetlenül a töredéke azokénak, akiknek van frekvenciájuk. Amerikában talán már a nagy többség netrádiót hallgat. Magyarországon nem zajlott le ez az áttörés, nagyon erősek a régi beidegződések. Az elmúlt években sajnos nem tudtunk nagyobbra nőni, ezt kudarcként élem meg. Ugyanakkor arra, amit nap nap után létrehozunk, arra, hogy a magyar szellemi élet színe-java beszélt, dolgozott, dolgozik itt, ingyen – nos, ez elégedettséggel tölt el.
Ám azt tudomásul kell vennünk, hogy mi olyasmit kínálunk, amire nincs tömegigény. És azt is, hogy a hirdetők oda viszik a pénzüket, ahol sok emberhez jutnak el – ez a világon mindenütt így van.
Értéket, minőséget előállítani, igazat mondani nem mindig kifizetődő. Egy alternatív színház egész évben nem ér el annyi embert, mint mi egy hét alatt, mégis fontos a munkájuk. Egy tanár mindössze 30 gyereknek magyaráz, mégsem felesleges. A Rádió Bézs nagyon jó megmutatkozási lehetőség sok könyvnek, filmnek, színháznak, szakembernek, ügynek. Egy olyan utat választottunk – vagy ez jut nekünk –, ahol nehéz végigmenni. Ez van.”
A Rádió Bézs megalapításakor Fodor Jánost az vezérelte, hogy nem azt kell keresni, ami megoszt minket, hanem arról kell beszélni, ami összeköt.
„Attól, hogy mást gondolunk a világról, arról, hogy ki vezesse ezt az országot, még nagyon sok bennünk a közös. Ha bemegyünk a közértbe, mindannyian egy szép vekni kenyeret akarunk vásárolni, megfizethető áron. Mindannyian azt szeretnénk, hogy ha édesanyánk kórházba kerülne, akkor szakszerű ellátást kapjon. Mindenkinek az a jó, ha működik a tömegközlekedés. Sorolhatnám. Közösből sokkal több van, mint ami elválaszt minket. De az ország nagyon megosztott lett. Az emberek fele például eleve kizárja magát abból, hogy mondjuk a maguk lapját olvassa, mert helyből gyűlöli magukat. Azt se tudja, hogy mit gyűlöl valójában, de akkor is. És ez fordítva is igaz.”
A Rádió Bézsben az adásokat nem szakítják meg hírek. A stúdióba nem hívnak be politikusokat, nincs szó direkt pártpolitikáról, de ez persze nem jelenti azt, hogy az elveik, a világnézetük ne derülne ki. Vajon van nyíltan jobboldali munkatársuk? „Én nyitva tartom a kaput minden olyan ember előtt, aki mást gondol a világról – ameddig nem hazudik. Miért ne lehetne itt irodalmi műsora egy olyan jó írónak, akit kormányközeliként könyvelnek el? Amúgy sajnos nincs.”
Az alapításkor azt tervezte Fodor János, hogy ez a rádió elsősorban a nőknek szóljon. „De be kell vallanom, hogy az első perctől kezdve körülbelül fifti-fifti a két nem aránya a hallgatók között. Rájöttem, rájöttünk, hogy emberekhez szólunk. Teljesen mindegy, hogy férfiak vagy nők.
Annak ellenére, hogy a műsorvezetők önkéntesként dolgoznak, azért a stúdió bérléséhez és üzemeltetéséhez szükség van pénzre. Pályázati pénzhez soha nem jutottak, az alacsony hallgatottság okán pedig a cégek számára nem vonzó reklámfelület a rádió. Ezért nemrégiben úgy döntöttek, hogy az alapítványi formából kilépve egyesületet alapítanak, amelybe bárki beléphet, és a tagdíjjal támogathatja a munkájukat.
És hogy a mai óriási médiazajban vajon miért érdemes mégis küzdeni a rádió fennmaradásáért? „A rádió értéket ad, kikapcsol, tájékoztat. Szólhat a háttérben akár egész nap, munka vagy vezetés közben is. A magyar és az egyetemes emberi kultúra része vagyunk. Ehhez a nemzethez tartozó, értelmes, gondolkodó, alkotó emberekként szolgáljuk a közt. Szolidárisak és humanisták vagyunk, miközben aggódunk a gyerekeinkért, a jövőnkért. Talán az egyik legnagyobb veszélynek azt látom, hogy egyre kevesebb a tanult, a művelt, a gondolkodni képes ember. Akik nem képesek észrevenni az érdekeiket, akik nem tudják felismerni az összefüggéseket. Amikor gyerek-felnőttek kerülhetnek a munkaerőpiacra hat általánossal, az katasztrófa. Nem vagyok túl optimista, miközben nekem nagyon jó dolgom van: azt csinálom, amit szeretek. Egy mázlista vagyok.”
„A rádió értéket ad, kikapcsol, tájékoztat. Szólhat a háttérben akár egész nap, munka vagy vezetés közben is. A magyar és az egyetemes emberi kultúra része vagyunk.
Ehhez a nemzethez tartozó, értelmes, gondolkodó, alkotó emberekként szolgáljuk a közt. Szolidárisak és humanisták vagyunk, miközben aggódunk a gyerekeinkért, a jövőnkért. Talán az egyik legnagyobb veszélynek azt látom, hogy egyre kevesebb a tanult, a művelt, a gondolkodni képes ember. Akik nem képesek észrevenni az érdekeiket, akik nem tudják felismerni az összefüggéseket. Amikor gyerek-felnőttek kerülhetnek a munkaerőpiacra hat általánossal, az katasztrófa. Nem vagyok túl optimista, miközben nekem nagyon jó dolgom van: azt csinálom, amit szeretek. Egy mázlista vagyok.”
