Az elmúlt két hétben olyan kevés pedagógus nyilatkozott arról, nem fogadják el, hogy 2024-től az új életpályatörvény, más néven státusztörvény hatálya alatt kell dolgozniuk, hogy számuk csak ezrelékekben mérhető – közölte a minap a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára. Rétvári Bence szerint tehát nincs itt semmi látnivaló, az oktatási rendszer működik, a pedagógusok többsége engedelmesen helyén marad, tanárhiány nincs.
Az államtitkár azonban nagyvonalúan megfeledkezett a következő adatokról. Az Oktatási Hivatal tájékoztatása szerint, amelyet a Civil Közoktatási Platform közérdekű adatigénylésre adtak válaszul, csak a 2022/2023-as tanévben több mint 4800 pedagógus jogviszonya szűnt meg. A Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi adatai szerint 2023 első negyedévében több mint 6800, a második negyedévben már több mint 7600 betöltetlen álláshely volt az oktatásban. A pedagógusoknak a nyár folyamán is volt lehetőségük a kilépésre a státusztörvény miatt; a tankerületektől származó adatok szerint a törvény parlamenti elfogadását követő bő másfél hónapban ezt csaknem félezren tették meg.
Ez csak néhány tényszerű adat, amelyek rámutatnak, hogy igenis van pedagógushiány, ami tehát már nemcsak „ezrelékekben" mérhető. Ha valóban nem lenne semmi gond, a kormány vajon miért iktatta törvénybe, hogy egyes tantárgyakat pedagógus végzettség nélkül is lehessen tanítani. Miért van szükség több ezer nyugállományba vonult pedagógus visszahívására? Miért kényszerül arra több intézmény, hogy tanárszakos egyetemistákat is alkalmazzon szinte teljes állásban?
Egyenes válaszokat persze nem várhatunk az oktatásirányítástól. De hova tűnnek a távozó tanárok? Ismerünk néhány történetet: van, akiből műkörmös lett, más buszsofőrnek állt. De olyan is akad, aki biztosítási ügynökként talált munkát.