Gaetz vasárnap a sajtó előtt jelentette be, hogy a megingott a bizalom Kevin McCarthy házelnökben és a továbbiakban nem szándékozik együttműködni vele. Állítása szerint egyetlen dolog köti össze a republikánus pártot, a demokratákat és a Fehér Ház soros elnökét, ez pedig a tény, hogy McCarthy már mindegyiküknek hazudott, így elvesztette a hitelét politikai szereplőként. Gaetz annak ellenére nyilatkozta ezt, hogy szombaton a szövetségi kormány a költségvetési leállás szélére került és éppen McCarthy kompromisszumkész személye kellett ahhoz, hogy a demokratákkal karöltve elhárítsák a finanszírozatlanság beállását.
McCarthy a támadást viszonylagos hidegvérrel fogadta, amikor a riválisának üzenve csak annyit mondott, hogy „hadd jöjjön”, utalva az elmozdítását célzó indítványra. Véleménye szerint jelenleg ő az egyetlen „felnőtt ember” a teremben, akinek a személyes sérelmek helyett fontosabb, hogy az ország működni tudjon. A házelnök a demokratákkal karöltve terjesztett be egy átmeneti finanszírozásról szóló törvényjavaslatot a képviselőháznak, hogy 45 napos haladékot adjon a bizottságoknak a költségvetési előirányzatok kompromisszumos kidolgozására. A házelnök szerint Gaetzet személyes ellenszenv vezeti a politikai áskálódásában és különben is jobban érdekli a médiaszereplés, mint az ország állapota.
Meglepő a házelnök magabiztossága, hiszen januárban kis többséggel és csak a képviselők közötti szavazás 15. körében választották meg, ami pozíciója bizonytalanságát is jelzi. A republikánus párton belüli szélsőjobboldali tagok, így Gaetz is előrebocsátotta, hogy megvonja a bizalmat, ha McCarthy a támogatását adja a demokraták elszálló költekezéséhez. Fenyegetését most be is váltotta, de ez korántsem tűnik egy hosszútávon átgondolt stratégiának. Egy új házelnök megválasztása ugyanis nem ígérkezik könnyű feladatnak, ugyanis a leendő jelöltnek bírnia kell a mérsékeltek támogatását éppúgy, mint a radikális kisebbségét. Ilyenek pedig nem sokan mutatkoznak a pártban.
A képviselőházban jelenleg csupán 5 fős többséggel tudnak számolni a republikánusok, így körültekintően kell eljárniuk a hasonló drasztikus eszközök alkalmazásakor. A házelnök sikeres elmozdítása pedig az alsóház munkájának leállását is jelentené, ami egy szövetségi kormányzati leállásnál nem számít pozitív fejleménynek. Jól érezhető, hogy a párton belüli ultrakonzervatív kisebbség a saját szerepének felértékelődését reméli az obstrukciótól. Ilyen megfontolásból is követik Donald Trump különutas, konfliktuskereső politikáját, aki szintén nem jelent meg az eddig két republikánus elnökjelölti előválasztáson. Igaz ez nem is áll érdekében, hiszen jelenleg is utcahosszal vezet a jelöltek közötti versenyben.
Washingtonban legutóbb 2015-ben nyújtottak be hasonló indítványt a képviselőház elnökének elmozdítására. Sem akkor, sem korábban nem jártak sikerrel az indítványok, ám politikai nyomásgyakorlásra kétségkívül alkalmas lehet ez az eszköz. McCarthy házelnök egyelőre azt hangoztatja, hogy túl fogja élni a hasonló szabotázs akciókat és civakodás helyett kezdjenek végre kormányozni. A belviszály mindenesetre rámutat arra az ellentmondásra, hogy Donald Trump népszerűsége hiába hajlította magához republikánus párt jelentős számú csoportját, a mérsékelt és a radikális szárny közötti szakadék szélesedni látszik. A republikánus párt a korábbi választási győzelemmel Trump elnök populizmusának csapdájába esett és egyelőre nem látszik a kiút ebből az útvesztőből. A Grand Old Party-nak muszáj engedményeket tenni a szélsőjobboldal felé úgy, hogy közben nem veszíti el teljesen a mérsékelt szavazóit. Egy évvel az amerikai választások előtt ez a libikóka-stratégia azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a párt a rövid távú sikerekért később az identitásával fizethet.
