A KSH ma reggel, megjelenésünk után publikálja a szeptemberi inflációs adatot, amely az augusztusi 16,4 után várhatóan 12,5 százalék körüli szintre csökken. Már most szólunk, hiába a kormány öntömjénezése, ettől senki ne ájuljon el! Egyrészt az infláció csökkenése nem hozza magával az árszínvonal általános esését, vagyis az árak maradnak. Másrészt nincs ebben semmi különös: tavaly szeptemberben emelte meg a kormány az energiaárakat közel 50 százalékkal, ez az árváltozás most kiesik a számítási bázisból, ennek folyománya a mostani inflációcsökkenés, s mondani sem kell, a gázárak változatlanok maradnak. Harmadrészt az eurózónában az infláció szeptemberben 5,9 százalék volt, a megmaradó többlet a magyar kormány ajándéka a választóknak (ársapkák, különadók).
Idén éves átlagban az árak várhatóan 17-18 százalékkal emelkednek, de az elemzők szerint még jövőre is 6 százalék lesz az infláció, miközben a jegybank inflációs célja maximum 3 százalék, és nekünk fogyasztóknak jobb lenne az 1-2 százalék. Vagyis a magyar infláció még nagyon nincs legyőzve, térdre kényszerítve, ezt hangsúlyozták az előadók a Költségvetési Tanács múlt heti konferenciáján.
Az infláció az egész világon magas, 4-5 százalékos, és nincs garancia arra, hogy sikerül visszagyömöszölni a szellemet a palackba. Hatványozottan igaz ez Magyarországra. Ilyen helyzetben egy olyan növekedés- és inflációgerjesztő politika, amit épp most készít elő a kormány, gazdasági öngyilkosság. Ugyanakkor lenne forrás a konjunktúra ösztönzésére: az uniós támogatások. Csak ezek a pénzek önmagukban plusz 1,5 százalékos növekedési lökést adhatnának a gazdaságnak.
De ezek a pénzek a kabinet nyakassága miatt nem elérhetőek. És amíg ez a kormány van, marad a lecsúszás és a jóval az uniós átlag feletti infláció. Mi szóltunk – sokadjára.