- Margaret Atwood az irgalmas szamaritánus példázatára emlékeztetné Orbán Viktort

Felszólalt a Budapest Fórumon Margaret Eleanor Atwood kanadai író, költő, irodalomkritikus, nőjogi aktivista. A szolgálólány meséje világhírű szerzője online jelentkezett be a CEU Nádor utcai épületében tartott kétnapos konferencia első óráiban. A Budapest Fórumon vezető hazai és külföldi szakértők, aktivisták, döntéshozók és újságírók vitatták meg a legégetőbb társadalmi kérdéseket, amelyeket a demokratikus és névleg demokratikus országok állampolgárai mindannyian a bőrükön érezhetnek. A konferencia ma is tart, a személyes részvétel regisztrációhoz kötött, de mind magyar mind angol nyelven elérhető a közvetítése a Budapest Fórum honlapján keresztül.

Margaret Atwoodot Gulyás Márton, a Partizán vezető szerkesztője interjúvolta meg, aki azonnal a lényegre tért, azt kérdezte a regényírótól, szerinte mik a kortárs demokráciák legnagyobb kihívásai. Az írónő úgy reagált, nem formál meg személyes véleményt azzal, ha úgy látja, lényegében akkor érik támadások a demokráciát, amikor egy, a hatalmon lévők számára jól működő rendszer már nem elég hatékony, ekkor ugyanis a demokratikus berendezkedést valami más kezdi el helyettesíteni. – Sokakat zavar a középosztály elmorzsolódása, és amikor jön valaki, aki állítja, tudja erre a megoldást, az emberek bízni kezdenek benne, és teljes jószándékkal egy autokratára szavaznak, aki valójában a gazdagoknak dolgozik – mondta. A felvetésre, alapvetően demokráciaellenesnek tartja-e a populizmust, Margaret Atwood úgy reagált, valójában nem jól körülhatárolható kifejezés a populizmus. – A politológusok az alsó rétegek lázadásának tekintik, akik arra szavaznak, amiről azt hiszik, hasznukra válik, holott nem. – Az írónő szerint

– emlékezett vissza.

Gulyás az irodalmár feminista aktivizmusa kapcsán rákérdezett, hogy globális szinten nőtt- e a nők hatalma 1985 óta, amikor A szolgálólány meséje megjelent – Mindenképpen változott a helyzet – válaszolt Atwood, aki szerint 1966 fontosabb dátum – ekkor két fontos dolog történt, egyrészt elérhetővé vált a fogamzásgátló olyan nők számára, akik nem voltak házasok, másrészt divatba jött a miniszoknya. Ezek beindították a szexuális forradalmat, ami egybeesett a nőmozgalom második hullámával – fejtette ki. A szerző szerint a vallásos jobboldal politikai erővé szerveződése lassította a női függetlenségi törekvéseket, erre válaszul írta meg Atwood világhírű könyvét, melyet sokszor és sok országban betiltottak. A tiltás kapcsán a videós újságíró megkérdezte, mit szól az író az LMBTQ-tartalmú könyvek magyarországi fóliázásához. – Régen a pornográf műveket fóliázták – vetette fel Atwood, majd később hozzátette – az autoriter rezsimek meg akarják határozni, ki mit mondhat, de a művészet mindig megtalálja a módját a szókimondásnak, erre számos történelmi példa van. Persze, valamit mindig tilos, nincs olyan, hogy mindent szabad, az a kérdés inkább, hogy ebbe mennyire folyik bele az állam. – Atwood szerint óriási különbség van az illemtudás és aközött, amikor valaki meg akarja semmisíteni a politikai ellenfelét azáltal, hogy elfogadhatatlannak minősíti a másik viselkedését, szóhasználatát. – A nyílt diktatórikus rendszerekben, Sztálin idején elég volt egy rossz szó, és az ember börtönben végezte vagy akár az életével fizetett – hozta fel példaként.

A beszélgetés a mesterséges intelligencia kérdését is érintette, ugyanis nemrég jelent meg a hír, hogy az író könyveinek kalózpéldányaival tanítják a cégek az MI-szoftvereiket. Atwood úgy látja, nincs beleszólása abba, mivel tanítják a mesterséges intelligenciát, hiszen legálisan elérhetőek a művei, és az embereket is legálisan elérhető szövegekkel tanítjuk. – Engem inkább a jogi része érdekel – felelt Atwood – jelenleg ugyanis nem jár szerzői jog azután, amit egy program csinált. A verbális művészettel egyelőre nem tudnak mit kezdeni a gépek, rémesen írnak, és mivel túl sokféle, olykor rossz minőségű anyaggal oktatják őket, megbízhatatlanokká válnak. Továbbra is szükség van ellenőrzésre, kutatókra, szerkesztőkre – vélte.

Az utolsó kérdés az volt Margaret Atwoodhoz, miről beszélgetne Orbán Viktorral – az emberek kereszténységről alkotott elméleteiről – vágta rá a szerző, majd elmondta, az amerikai teológus Jim Wallisnak nemrég jelent meg egy könyve ebben a témában – ő felszólal amellett, hogy akik a kereszténység megújításáról beszélnek, azok valójában nem is keresztények, fittyet hánynak Krisztus legfontosabb tanításaira, például felebarátunk szeretetére és arra, hogy „úgy bánjatok másokkal, ahogyan ti is szeretnétek, hogy bánjanak veletek”. Ha tehetném, ilyesmikről beszélnék Orbán Viktorral és emlékeztetném az irgalmas szamaritánus példázatára – zárta le a beszélgetést az írónő.