- Littner Zsolt: Dr. K. Zs. gitárja

Dr. K. Zs. magához ölelte a gitárját. Tudta, hogy el fogja hagyni a felesége. Persze egészen biztos nem lehetett benne, hiszen csak az a biztos, ami már megtörtént, de elég határozottan érezte, hogy hamarosan nem lesz felesége. Tulajdonképpen már most sincs, hiszen nem lehet megölelni. De itt a gitár, és a gitár az egy nő, akit meg lehet ölelni. Nem is lehet másképp, ha játszani akarunk rajta, akkor megöleljük. Dr. K. Zs.-nek eszébe jutottak a zeneiskolai délutánok és a bajszos-pulóveres gitártanár, akitől ezt először hallotta.
A gitártanár mutatta is, pont úgy mutatta dr. K. Zs.-nek a gitárt, ahogy egy nőt szoktak mutatni egymásnak a férfiak. Két kézzel, felülről lefelé, egymással ellentétesen mozog a két férfitenyér, egy kisebb domborulat, azután egy nagyobb domborulat. Lehetne akár egy körte is, de sosem körte, hanem mindig nő. Gitárnő. Sokszor mutatják ezt egymásnak a férfiak, azok is, sőt főleg azok, akik keveset tudnak a gitárról, és még annyit se a nőkről. Ilyenkor még azt is hozzáteszik, hogy mindene megvan, érted, ugye? Esetleg kacsintanak, és hátba veregetik az embert.
Dr. K. Zs. arra készült, hogy megcsalja a feleségét a gitárral.
Ha szigorúan vesszük, persze csak akkor. De dr. K. Zs. tudta, hogy nem szabad túl szigorúnak lennie magával. Hiszen a felesége már majdnem elhagyta. Megölelni legalábbis már nem lehetett, az előbb is megpróbálta a konyhában, hátulról, miközben a felesége a spagettiszószt kevergette, nehogy leégjen. Az asszony lefejtette magáról a kezét, és azt mondta, hogy na, most ne, tehát ebből is egyértelmű, hogy készül elhagyni őt. Ilyen helyzetben igazán érthető, ha a férfi egy másik nőnél vigasztalódik. Még akkor is, ha az egy gitár.
Ilyeneken gondolkodott dr. K. Zs., de érezte, hogy csak mentegeti magát. A megcsalás az megcsalás.
Dr. K. Zs. a lelkiismeret-furdalása miatt, anélkül, hogy egy hangot is játszott volna, kibontakozott a gitár öleléséből, letette a hangszert az ágyra. Az ajtóra nézett, mintha segítséget várna onnan, az ajtó mögül, úgy nézte a kissé már megsárgult nyílászárót. Rajta már nem lehet segíteni, még egy gitárnő sem tud segíteni. Jó is, hogy letette a gitárt, mert az első könnycseppek megindultak folyamatosan lefelé tartó útjukon. Megnyugtatóak voltak ezek a könnyek, dr. K. Zs., a munkajog specialistája megnyugodott tőlük, és az is jó volt, hogy folyamatosan lefelé tartó útjukon nem a gitárra gördültek, hanem csak az ágytakaróra, mert a politúr nem bírja a sós vizet, foltos lenne tőle, elcsúnyulna a gitár. Dr. K. Zs. még mindig az ajtót nézte, amikor három koppanás hallatszott, meg egy női hang, hogy gyere már vacsorázni.