Kezdetben vala a keleti nyitás politikája. Az Orbán-kormány emberei nem sokkal hatalomra kerülésük után, talán úgy 2011-12 táján találták ki, hogy a 2008-as pénzügyi- és az akkor zajló görög adósságválság miatt lemerevedett EU mellett érdemes lenne olyan piacok felé kitekintenie a kicsi és nyitott, emellett vergődő magyar gazdaságnak, amelyekben nagy növekedési potenciál rejlik. Az ötletben volt ráció.
Akkor még a NER-korrupció nem volt olyan fejlett mint ma, de már karmait mutogatta a kleptokrácia: a semmiből nagyon gyorsan kinőtt a kereskedőházak rendszere. Minden harmadik-ötödik afrikai, dél-amerikai, ázsiai országban lett egy haveri kereskedőház, megfelelő állami apanázzsal, igazgatóval, titkárnővel, helyi konzumnőkkel és más szórakoztató eszközökkel. Üzlet és nyitás ugyan nem lett belőlük, mára a kereskedőházak is bezártak, viszont Kínával egyre szorosabb lett a kapcsolat, és az ázsiai óriás is felfedezte az EU kis országát.
Az elmúlt években egyre több kínai entitás jelent meg az országban, jöttek a bankok, akkugyárak, mögöttük titokban az állami szervek alkalmazottai. Ma már teljesen más a helyzet, amit jól jelez, hogy még be sem futott a varsói gyors, a miniszterelnök máris repült Kínába. Jó, Orbán akkor is ment volna, ha hatalmon maradnak Kaczyńskiék, vagyis ha marad Varsó-Budapest vétótengely az EU-ban. Hiszen pénzt kell szerezni a leállt Budapest-Belgrád vasút építésére, egyáltalán az építés újraindítására. Mára ugyanis kiderült, hogy a kínaiak és Mészárosék konzorciuma nem ért az európai vasútbiztonsági-rendszerhez – azt nem sikerült lekoppintaniuk, így az egész Budapest-Belgrád vasút felújítása kétségessé vált.
De most, hogy Kaczyńskiék mennek, immár jóval fontosabb dolgok dőlhettek el Pekingben, mint az ezer milliárdos, sok sebből vérző vasúti felújítás, amiből nem mellesleg Mészáros Lőrinc gazdagodik. (Nagy Márton, biztos ami biztos, aláírt egy együttműködési megállapodást az Industrial and Commercial Bank of China-val).
Nagyon tartok tőle, hogy mivel térnek haza Orbánék Pekingből, mert félő, hogy ez még sokba fog kerülni az országnak – mondta egy konferencián Bod Péter Ákos, közgazdász. Az egykori jegybankelnök szerint Magyarország ma is rengeteg külső tényezőtől függ, divatos kormányzati műszóval élve: nem szuverén.
Az egyik ilyen szuverenitást veszélyeztető tényező éppen a teljes kitárulkozás Kína, és annak vezetői felé. Az uniós pénzek vagy jönnek vagy nem, de hitel mindenképp kell. Az Orbán-kormány régóta alternatív finanszírozási forrást keres az ország számára, ezt egyedül Kínától remélheti megkapni. Magyarországot kínai gyarmattá teszik, de a kínaik ezt úgy mondják, hogy Magyarország Európa kapuja számukra.
Sok a kérdőjel Magyarország jövőképében: miből lesz növekedés, lesz-e felzárkózás Románia szintjére, lesz-e közoktatás, egészségügy, nyugdíj öt év múlva. Ezekre nincs válasza Orbánéknak, csak két biztos pont van a jövőképükben: Kína és Putyin Gazpromja. Mindeközben az ország még mindig és minden agymosás ellenére uniópárti. Vagy mégsem?