fejlesztés;óvodások;beszédfejlődés;gyógypedagógia;okoseszközök;

Már az óvodások is túlzásba viszik a kütyüzést, megnőtt a gyógypedagógiai, logopédiai fejlesztésre szoruló gyermekek száma

A kutatási eredmények szerint azoknak az ovisoknak, akik sokat mobiloztak, mérhetően rosszabbak voltak a társas készségeik, kevésbé értették meg mások nézőpontját, ami az empátiához szükséges készség. 

– Egyre gyakoribb a megkésett beszédfejlődés az óvodások körében, ami részben a túlzott képernyő- és okoseszköz használatnak köszönhető – mondta lapunknak Szaller Judit logopédus, a Vas megyei pedagógiai szakszolgálat munkatársa. Egri Tímea, a Miskolci Egyetem docense, a Vadaskert Általános iskola pszichológusa és pszichopedagógusa, a Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete Pszichopedagógia Szakosztály vezetője ehhez hozzátette: a probléma széles körű. – Egyre nő a gyógypedagógusra szoruló gyerekek száma, a szemészek pedig arról számoltak be, hogy több lett a rövidlátó gyermek. Különösen a pandémia óta, amikor szinte minden gyereknek több lett a képernyő használata. Ezeken túl a tudományban már ismert az úgynevezett sms nyak, ugyanis a gerincoszlopra másképp esik a súly, mikor telefont, tabletet használunk – fogalmazott a Népszavának Egri Tímea.

Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint míg 2015-ben a gyermeket nevelő családok 51,1 százaléka rendelkezett mobilinternet-kapcsolattal, 2022-ben 82,4 százalék. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnak (NMHH) már egy 2013-as kutatása is arról szólt, hogy akkor a 3 év alatti gyerekek csupán 20 százaléka nem nézett tévét – azaz ötből négy igen –, miközben minden létező ajánlás, többek között a WHO szerint is ebben a korban még egyáltalán nem szabadna leültetni a gyerekeket semmilyen képernyő elé. A Huawei Technologies Hungary 2020-as reprezentatív kutatásából pedig kiderült, hogy a 3 év alattiak fele, a 4 és hat év közöttiek 90 százaléka használ valamilyen okoseszközt, elsősorban telefont. Ráadásul a 4-6 évesek átlagosan 2-3 órát töltenek ezzel az elfoglaltsággal, míg a három éven aluliak között is volt több olyan eset, amikor valaki napi 5 óránál is többet töltött képernyő előtt.

Noha az öt óra szélsőséges, de jól mutatja, hogy a szülőknek viszonylag kevés tudása van arról, hogy ezeknek az eszközöknek túlzott mértékű használata milyen problémákhoz vezethet. Eközben egyre többször fordul elő, hogy már komplett intézmények jelzik: nagy a gond. Egy fővárosi óvodában duplájára nőtt a logopédiai, vagy gyógypedagógia foglalkozások óráinak a száma, és ennek okát a technikai kütyük térnyerésében látják. A lapunk által megkérdezett szakemberek is hasonló jelenségről számoltak be. Volt, akit egy vidéken található intézményből kerestek fel azzal a kérdéssel, lehetséges-e, hogy emiatt több a nehezen beilleszthető, szociális vagy épp nyelvi problémával küzdő gyerek. A szakértők egybehangzó válasza: igen, lehetséges.

Konok Veronika, az ELTE Természettudományi Karának munkatársa, és az egyetem etológia tanszékének égisze alatt működő Alfa Generáció Labor vezetője, pszichológusa kifejezetten ezt a témát kutatja. Véleménye szerint

 a technikai eszközök térnyerése a gyerekek körében igenis nagy, és összetett veszélyeket rejt a saját, és egyéb ismert kutatások szerint is.

– A saját kutatásunk eredményei szerint azoknak az ovisoknak, akik sokat mobiloztak, mérhetően rosszabbak voltak a társas készségeik, kevésbé értették meg mások nézőpontját, ami az empátiához szükséges készség. Továbbá úgy tűnik, a figyelemre és az önszabályozásra is hatással lehetnek az okoseszközök. Hosszútávú kutatásunk szerint ahol a szülők megnyugtatás céljából adják oda a gyerekeknek a különböző kütyüket, ott később gyengébb lesz az érzelemszabályozás és egyéb önszabályozási készségek is, mert a gyerek nem tanulja meg önmagát megnyugtatni vagy az érzelmeit szabályozni. A várakozás készsége is kevésbé fejlődik, hiszen a digitális tartalmak azonnali jutalmat és stimulációt nyújtanak, az életben viszont ritkák az ilyen helyzetek, és egy gyereknek meg kell tanulnia várakozni – mesélt a kutatási eredményeikről Konok Veronika, aki hozzátette, azon gyerekek figyelme, akik sokat játszottak különböző digitális eszközökön, az átlagostól eltérő mintázatot mutattak. – Ha az emberek valamit megfigyelnek, akkor először az egész alakzatot figyelik meg, és utána veszik szemügyre a részleteket. Kutatásunkban akik sokat kütyüztek, épp fordítva működtek, tehát először a részleteket vették észre, és csak utána figyeltek az egészre. Ez az eltérés nem feltétlenül rossz, de mindenképp más, mint az eddig megszokott, és mivel a részletekre való fókuszálás az analitikus, mérnöki gondolkodással függ össze, valószínűleg a most felnövő generációban felnőttként többen fognak műszaki területen elhelyezkedni, mint mondjuk szociális területen – jegyezte meg a kutató.

Egri Tímea kutatási adatokra és a saját gyakorlati tapasztalataira hivatkozva azt is elmondta, hogy a túlzott mértékű képernyő használat „virtuális autizmushoz” vagy „virtuális hiperaktivitáshoz” vezethet. 

– Ezek nem szakszavak, inkább a köznyelvben használjuk őket, mert ezek a gyerekek nem autisták vagy hiperaktívak, csak azokra jellemző tüneteket produkálnak. Az eszközök fokozatos megvonásával, időbeli szabályozásával viszont mindezek javíthatóak. Fontos a fokozatosság, ugyanis a telefonos játékok például hasonló addikciós mintázatokat mutatnak a központi idegrendszerben, mint akár a drogok – figyelmeztet a szakember.

Szaller Judit logopédus kiemeli, hogy a megkésett beszédfejlődéses eseteinek egy jó részét is ezek a gyerekek teszik ki. – Ez azt jelenti, hogy egyre több olyan gyerek megy óvodába, aki egyáltalán nem, vagy nem elég jól beszél. Egyszerűen arról van szó, hogy a gyermek a szülőkkel, rokonokkal való kommunikációból építi fel a beszédét, onnan tanulja, de ha a televízió, vagy a telefonok miatt ez visszaszorul, akkor a beszéd is késhet, elmaradhat a kortársakétól. Igaz ez a háttérzajra is. Saját kutatásomban magasabb arányban mutattak beszédhibát azok, akiknél játék közben szólt valami, mint akiknél csend volt. Ugyanis az elmélyüléshez, a belső képalkotás elsajátításához szükséges a csend. A nagyobb gyerekeknél ugyanakkor szerinte már nem lehet teljesen kizárni a képernyő használatot, nem azt a világot éljük, az sem jó, ha szociális hátrányok fakadnak a teljes tiltásból.

Kas Bence, a Magyar Logopédusok Szakmai Szövetségnek alelnöke, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar Logopédiai szakcsoportjának oktatója hozzáteszi, azt is kimutatták már, hogy 3 éves kor alatt a rendszeres, jelentős mennyiségű képernyő előtt töltött idő a szókincsfejlődés elmaradásához vezet. Még a kimondottan szótanuló videók, alkalmazások sem eredményesek ebben a korban.

– Hiába tanulták meg használni az alkalmazáson belül a gyerekek ezeket a szavakat, a való életbe nem tudták integrálni őket,

ellentétben a szülővel való közös, interaktív helyzetben tanult szavakkal. Egy nagy mintás kutatásban fél és két éves kor közötti gyerekeket vizsgáltak, és arra jutottak, hogy a mobilozással töltött idő után megnő a nyelvi késés valószínűsége. Ebből világosan látszik a probléma súlyossága – ismertette az eredményeket Kas Bence.

A mérték és a megfelelő használat a kulcs

Tovább ront az okoseszközöket használók helyzetén a magyar oktatási rendszerben tapasztalható szakemberhiány és túlterheltség – mondja Egri Tímea. – A közoktatásban olyan kevés a gyógypedagódus, logopédus és egyéb szakember, hogy még azok is kiesnek az ellátásból, akiknek diagnózisa van, vagyis például hiperaktivitással, autizmussal élő gyermekek. Akik csak hasonló tüneteket produkálnak, végképp nehezen juthatnak fejlesztéshez. Jó részük egyébként az óvodai, iskolai közegben is kezelhető lenne, de a 30 fős osztályok, csoportok miatt erre nem jut elegendő idő és energia. Pedig a most felnövő generációnak ilyen ütemben haladva súlyos problémái lesznek a digitális függőséggel. Abban egyébként a szakértők is egyetértenek, hogy a mai világban ez már nem kizárható, a mérték és megfelelő használat megtanítása lenne a kulcs, illetve átfogó iskolai, óvodai edukációs programok kellenének a szülők és pedagógusok számára. Ehhez viszont pénz és akarat is kell.