Rendszeres közszolgálati - úgymond - interjúiban a miniszterelnök elmondja a szokásos lózungjait; olykor azonban gondolkodás nélkül, ösztönszerűen kimond dolgokat, amelyek épp attól őszinték, vagy legalábbis őszintének tűnők, mert ilyenkor már egyre kevésbé gondolja végig, hogy miket is állít. Néha egyik napról a másikra képes megcáfolni önmagát. Lényegében nemrégiben is ez történt, mégpedig október 13-án, egy pénteki napon.
Azt mondta a Hamász terrortámadásáról: "A terrorizmus az elfogadhatatlan…..Ezek olyan brutális dolgok, amelyektől az ember egyszerűen megrendül." Ami rendben is van, de a folytatás igencsak meglepőre sikeredett: „A második gondolata mindig az az embernek: adjunk hálát a Jóistennek, nekünk nincs ilyen bajunk. Adjunk hálát a jóistennek, hogy békében élhetünk”. Majd hozzátette, hogy a politikusnak arra is gondolnia kell, ilyenkor látszik, hogy micsoda érték a béke, meg a stabilitás, amiben élünk.
Bár tisztában vagyok vele, hogy ez az Orbán Viktor számára egyedileg legyártott, műsornak a legkevésbé sem nevezhető termék egy alákérdezős műfaj, nem egy normális interjú helyzet, de ezek után valahogy mégis elvártam volna a mikrofonállványtól, hogy visszakérdez: ha már maga a miniszterelnök is azt mondja, hogy nálunk béke van, akkor mi végre a háborús veszélyhelyzet? A kettő valahogy nagyon nem passzol. Békében nem lehetséges háborús veszélyhelyzet. Ez a két fogalom annyira ellentétes egymással, hogy ezek nemhogy nem férnek meg együtt, de szabályosan kioltják egymást. Éppen ezért megkülönböztetett érdeklődéssel figyeltem volna, ha a miniszterelnök húzott volna egy ívet a (szabályozott) háborús veszélyhelyzet és a deklarált béke között.
Orbán Viktor ezzel meghazudtolta a saját alaptörvényét, amelybe ő maga álmodta bele a nem létező háborús veszélyhelyzetet. És most lényegében be is vallotta, hogy ami az alaptörvényben van, az szemenszedett hazugság. Csak éppen erre a hazugságra épült rá a jelenlegi teljes NER jogrend.
Az alaptörvény 53. cikk (1) bekezdése szerint a veszélyhelyzet kihirdetéséhez a háborús helyzetnek, a fegyveres konfliktusnak vagy a humanitárius katasztrófának Magyarország területén kívül, de Magyarországgal szomszédos államban kell fennállnia. A háborús helyzet fogalmát pedig a nemzetközi hadijog szerint kell értelmezni. Ahhoz tehát, hogy veszélyhelyzetet lehessen kihirdetni, háborús cselekményeknek kell megvalósulniuk. Viszont Orbán Pekingben, Putyinnal beszélve nem háborúnak nevezte azt, ami Ukrajnában történik, hanem csak katonai műveletnek. Az alaptörvény viszont nem ismeri a katonai művelet fogalmát.
Orbánnál úgy van béke, hogy közben háború is van, illetve katonai művelet. De béke is, amely egy olyan harmonikus állapot, amelyet az erőszak- és félelemnélküliség jellemez. Már csak egy kérdés maradt mindezek után: ha azért van nálunk háborús veszélyhelyzet, mert az egyik szomszédos országban háború van, akkor miért nincs az alaptörvényben passzus az itthoni békéről is, amelynek a kormányfő a rádió nyilvánossága előtt olyannyira örült?