Azt állította Orbán Viktor (veszprémi ’56-os beszédében, megint Moszkvához hasonlítva Brüsszelt), hogy a rendszerváltás előtt „úgy kellett táncolnunk, ahogy Moszkva fütyült. Ha Brüsszel fütyül is, mi úgy táncolunk, ahogy mi akarunk. És ha nem akarunk, akkor nem táncolunk.”
Ezzel szemben a tény az, hogy Orbán mindig táncolni akar, és még ülve sem képes nyugodtan maradni. Mivel azonban neki nemcsak Brüsszelből fütyülnek (amire egyébként nem kötelező táncolnia), hanem Moszkvából is, állandóan pávatáncot jár. Ezt ő maga mondta saját magáról. Legalább ebben higgyünk neki.
Azt is állította Orbán (a brüsszeli európai csúcsra érkezve), hogy azért találkozott Pekingben Putyin orosz elnökkel, mert „minden kommunikációs vonalat nyitva tartunk az oroszok felé, különben nem lesz esély a békére. Ez egy stratégia, büszkék vagyunk rá.”
Ezzel szemben a tény az, hogy Magyarország semmit sem tehet az ukrajnai béke érdekében. Ehhez se politikai, se gazdasági, se katonai, se erkölcsi ereje nincsen. Oroszországnak gazsulálni és az európai szövetségeseknek beszólni persze szabad. Nem kell hozzá erő. Csak kép. És Orbánnak van képe hozzá.
Azt állította továbbá a miniszterelnök (a Kossuth rádióban), hogy „ma már mindenki tudja, hogy az ukránok a fronton nem fognak győzni. Ezt minden katonai szakértő mondja, csak a politikusok még nem merik beismerni.”
Ezzel szemben a tény az, hogy nem tudja mindenki, és nem mondja minden katonai szakértő, legföljebb néhány. Azt viszont valóban mindenki tudja, hogy ha a Nyugat beszüntetné Ukrajna támogatását, akkor az oroszok győznek. Csak Orbán tesz úgy, mintha nem tudná.
Azt állította a kormányfő (ugyanott), hogy olyan vezetőink vannak Brüsszelben, akik nem tudják megoldani az ukrajnai problémát, ezért van szükség változásra a jövő évi európai parlamenti választásokon.
Ezzel szemben a tény az, hogy az európai választásokon nem új brüsszeli vezetőket fognak választani. A brüsszeli apparátust irányító Európai Bizottság tagjait, vagyis a biztosokat ugyanis a tagországok kormányai küldik Brüsszelbe, a Bizottság elnökét pedig szintén a tagállami vezetők jelölik, bár az EP-nek majd meg kell szavaznia. Úgyhogy ha jövő júniusban a szélsőjobb esetleg megerősödne az Európai Parlamentben, attól még az európai kormányok többsége változatlanul a helyén maradna, és az ő embereikből állna össze az a bizonyos „Brüsszel”. Pech.
Azt állította ezenkívül Orbán (’56-os beszédében), hogy Veszprémbe már egy nappal korábban kellett volna elmennie a megemlékezésre, mert a városban annak idején „nem vártak a pestiekre, hanem önállóan, már október 22-én megalapították forradalmi szervezeteiket, és világgá kiáltották követeléseiket”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a budapesti műegyetemisták sem vártak október 23-ig, hanem már 22-én közzétették 16 pontjukat. Sőt még csak nem is ők voltak az elsők, hanem a szegediek, akik október 20-án fogalmazták meg követeléseiket. Úgyhogy ha már nem Budapesten, akkor valójában Szegeden kellett volna beszélnie Orbánnak. Netán az ellenzéki Botka László polgármester jelenlétében?
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.