Mielőtt a legfrissebb, a határokon belül zajló sportesemény helyezettjeit számon kérnék rajtunk olvasóink, jelezzük: ilyen jelzővel illetik azokat a cégeket is, amelyek sikerrel veszik fel a versenyt az itt tevékenykedő nemzetközi cégekkel. E vállalkozások szükségesek, de nem mindegy milyen módon jönnek létre és főképpen hogyan válnak a nemzet büszkeségeivé.
A nemzeti bajnokok hiányát, pontosabban kinevelésének szándékát a minap Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter emelte ismét a kommunikáció középpontjába. Az erős gazdaság megteremtéséhez kellenek ezek a szépreményű cégek, amelyek képesek túlnőni a hazai gazdaság keretein, és feltételezhetően - nevükből adódóan - meghatározó bennük a hazai tulajdon.
Nem tudni, mely vállalkozásokra gondolt Nagy Márton, listát nem mellékelt a felemelkedés feltételeit rögzítő 10 pontjához, de azt elárulta, hogy már listázzák ezeket. A nemzetközi irodalom szerint is a nemzeti bajnokok ritkán jönnek létre spontán, azokat a kormányok főként állami támogatásokból teremtik és táplálják. A további kritériumok szerint e cégeknek versenyképeseknek kellene lenniük, valamint a nemzetközi piacon is részesedést kellett már szerezniük.
Mindenekelőtt azonban a kormány listájára kell felkerülniük, ami feltételezi, hogy kormányzati kapcsolataikkal is minden rendben, bírják a NER támogatását, netán maguk is ennek részei. A nagy és tőkeerős, terjeszkedni képes, egykoron magyar vállalatok részvényinek többsége már külföldi befektetők kezében van. A tőzsdei rangsort nézve a MOL-t, a Richtert, az OTP-t, illetve a Telekomot a 4IG nevű, erősen NER-gyökerű és újabban a telekommunikációban akvizíciókkal erősítő vállalkozás közelíti meg. Az állam teremt számára piacot, üzletel vele. És a példája mutatja: most saját hazájában csak abból lehet bajnok, akit a rezsim kiemel.