Véget ér a miniszterelnöki pályafutása Mark Rutténak, aki 2010 októberében vette át a stafétabotot a holland kabinet élén, néhány hónappal azután, hogy Orbán Viktor másodszorra is magyar miniszterelnök lett. Rutte azután mondott le, hogy négypárti koalíciója – amely az általa fémjelzett jobboldali liberális VVD-ből, a baloldali liberális 66-os Demokratákból, a kereszténydemokrata CDA-ból és a kálvinista Keresztény Unióból áll – a menekültügyi törvények szigorítása körüli vita miatt megbukott, közvetlenül a nyári politikai szünet előtt. Ezért volt szükség előrehozott voksolás kiírására.
A koalíció a választások után át kell adja a kormányrudat, Hollandiában ezzel lezárul egy politikai korszak. A legfrissebb felmérések szerint teljesen bizonytalan, ki lesz az utódja Rutténak, akit a politikai megfigyelők olykor „teflon-Mark”-ként emlegettek, utalva arra, hogy képes távol tartani a válságokat személyétől és pártjától.
Hollandiában igen sok párt juthat be a törvényhozásba, mivel csupán 0,67 százalékra, hozzávetőleg 63 ezer szavazatra van szükség a parlamentbe való bekerüléshez.
Ez pedig azt jelenti, hogy a voksoláson résztvevő 26 párt, mozgalom és választási szövetség közül legalább 18 joggal reménykedhet abban, hogy képviselethez jut az új törvényhozásban, ami európai rekord.
A parlament politikai széttagoltsága miatt nem könnyű létrehozni az új kormányt, hiszen sokpárti koalíció létrehozására van szükség, több párt igényeinek kell megfelelni. Mivel egyre több mikropárt alakul, így ez a folyamat választásról választásra mind nehezebbé válik. Ezek a kis tömörülések gyakran nagyon speciális témákat vagy társadalmi kisebbségeket karolnak fel.
A jelenlegi közvélemény-kutatások hármas küzdelmet jósolnak a választási győzelemért. Ha az alig három hónapja alapított Új Társadalmi Szerződés (NSC) futna be az első helyre, az valóságos csodával érne fel, hiszen Nyugaton elé ritka az, ami például Szlovéniában már nemegyszer előfordult, nevezetesen az, hogy egy frissen alapított politikai erő végezzen az élen. A pártot Pieter Omtzigt volt kereszténydemokrata parlamenti képviselő alapította. Ugyan nem populista személyiségről van szó, s ő maga is az uniós integráció még erőteljesebb elmélyítésének a híve, ügyesen meg tudja szólítani a választókat azzal, hogy az őket legjobban érdeklő témákkal foglalkozik. A második helyre várt VVD kormányfőjelöltje Rutte távozása nyomán Dilan Yesilgöz kurd gyökerekkel rendelkező igazságügyi miniszter lett.
Szorosan a VVD nyomában következik a szociáldemokraták és a Zöldek közös listája (PvdA/GroenLinks), amelyet Frans Timmermans, az Európai Bizottság előző alelnöke vezet. A szövetség a szavazatok mintegy 16 százalékára számíthat. Legalábbis elvileg. A Peil.nl közvélemény-kutató napokban közzétett felmérése meglepetésre a VVD-vel holtversenyben az első helyre tette az itthon is jól ismert populista politikus, az Orbán Viktorral igen jó kapcsolatokat ápoló Geert Wilders pártját, a Szabadságpártot (PVV).
A kiszámíthatatlanságot azonban jól jelzi, hogy miközben ez a felmérés 26 mandátumot jövendöl Wilderséknek, az Ipsos felmérése csak 17-et.
Bármi legyen is az igazság, egészen bizonyos, hogy a PVV feljött az utóbbi hetekben, ami összefüggésbe hozható azzal, hogy egy másik populista párt, a néhány évvel ezelőtt alapított Gazdák és Polgárok Mozgalmának (BBB) támogatottsága folyamatosan apad, pedig a márciusi tartományi választásokon még országszerte a legerősebb tömörülésnek számított. Bár felmérések szerint a BBB-re már csak a választók 7-9 százaléka voksolna, mivel többsége van a tartományi parlamentekből álló Első Házban (a szenátusban), amelynek minden törvényjavaslatot jóvá kell hagynia, politikai befolyása megmarad.
Ami az egyes programokat illeti, Pieter Omtzigt ki akarja szélesíteni a parlament jogköreit a kormányéival szemben, és egy eddig nem létező alkotmánybíróságot akar létrehozni a kormányzati intézkedések felülvizsgálatára. Dilan Yesilgöz jobboldali-liberális prioritásokat képvisel. Amennyiben az ő pártja futna be az első helyre, személyében az ország történetében először egy bevándorló hátterű politikus irányíthatná a kabinet munkáját. Frans Timmermans ezzel szemben a klasszikus szociáldemokrata-zöld kérdésekre összpontosít. Az Európa-szerte elismert politikus elsősorban a fiatalok támogatására számít, mivel a 18 és 35 év közötti korosztályban nagyobb a rokonszenv a szociáldemokrata-zöld szövetség iránt, a fiatalabbak különösen Timmermansban látják egy másfajta politika megtestesítőjét.
Mégsem indul az újraválasztásért, visszavonul a politikától a leköszönő holland miniszterelnökA jelenlegi közvélemény-kutatások szerint a migráció, a lakhatás (országszerte mintegy 400 ezer lakás hiányzik) és a zöld átállás kérdései (különösen a Hollandia számára igen fontos mezőgazdaságban) meghatározóak és döntőek lehetnek a választáson.
A legerősebb politikai erő listavezetőjét bízzák meg a kormánykoalíció megalakításával. A hollandiai koalíciós tárgyalások az elmúlt évtizedekben rendre elhúzódtak. A 2021-es választások után csaknem tíz hónapba telt, amíg Vilmos Sándor király feleskethette Mark Ruttét és kabinetjét.
Elképzelhető, hogy most olyan koalíció jön létre, amilyenre még nem volt példa. Yesilgöz, a VVD listavezetője sosem zárta ki a kormányzati együttműködést Wildersszel. Ennek két oka van. Egyrészt a mérsékelt jobboldali holland pártok is szigorítani akarják a bevándorlási törvényeket, ami a Szabadságpárt régi követelése, másrészt Wilders is elmozdult a centrum felé, kevésbé kemény, amiért „Mildersnek” is minősítik a sajtóban. Omtzigt ezzel szemben úgy nyilatkozott, hogy Wilders pártjával semmiképp se lépne koalícióra.
A populista párt esetleges győzelmének veszélyére figyelmeztetett Frans Timmermans.
„Nem szeretnék csütörtökön egy olyan országban ébredni, ahol Wilders a legnagyobb párt vezetője”
– írta a baloldali környezetvédő szövetség vezető jelöltje. Szerinte a zöld, szociális és progresszív szavazók segítségével megakadályozhatják Hollandia jobbra tolódását.
Mark Rutte taktikusan mondott leÖsszeomlott a holland kormánykoalíció, a pártok nem tudtak megállapodni a migrációs politikáról