- Eltűnőben a világból a kedvesség, de most Los Angelestől Szófián át Budapestig visszahozzák

A Falk Miksa utca telis-tele van különleges kis ékszerdobozokkal, a régiségboltoktól a galériákig. A House of Lucie galéria (lásd keretes írásunkat) az egyik belső udvarban bújik meg, kapui mögött pedig az egész világot találjuk. „Sok fotós-, építészeti és dizájnversenyünk van, némelyik pénzdíjjal is jár. A nyerteseknek az is jó lehetőség, hogy a galériáinkban Los Angelestől Budapesten át Athénig kiállításra kerülnek a műveik, ami akár abban is segít, hogy vízumot kapjanak. Sokan személyesen is eljönnek ide, ennyire jólesik nekik, hogy a falon láthatják a képeiket, és érzik, hogy ünnepeljük a munkájukat” – meséli Endrédi Flóra, a Farmani Group marketingasszisztense. „A díjátadóink olyan helyeken vannak, mint a New York-i Carnegie Hall vagy a bilbaói Guggenheim Múzeum, ezeken az eseményeken részt venni is élmény.

Emellett minden évben könyv formában is kiadjuk a fotódíjnyertesek munkáit” – folytatja Varga Anett, a Farmani Group social media asszisztense. A tipográfiai kiállítás esetében Debora Manettivel, a Zetafonts alapítójával kollaboráltak. A neves olasz grafikus a kalligráfia és a tipográfia (a szépírás és a betűalkotás művészete) iránti rajongását még festőművész édesapjától örökölte, aki kézzel másolta le Dante Alighieri műveit. A Fight for Kindness pedig a szerelemprojektje, mellyel világszerte közösséget épít a tipográfiával foglalkozók között, egyben a kedves gesztusok, az empátia és a társadalmi felelősségvállalás fontosságára hívja fel a figyelmet.

Font-os üzenetek

Már a galériába belépve elkezd töltődni a látogató, annyira vibrálóan színes alkotásokkal teli a kiállítótér. A kiállítás a kedvesség világnapjához (november 13.) kapcsolódik, szándékoltan késő ősszel, amikor már minden egy kicsit szürkébb, és mindenki picit lehangoltabb. Az idén több mint 300 pályamű érkezett a felhívásra, 11 különböző nyelvet és számtalan egyedi betűtípust használtak fel az alkotók. Nem csak a színek, az üzenetek is pozitív megerősítést hordoznak, például „nem kell tökéletesnek lenned, hogy megérdemeld a kedvességet” és „a kedvességnek nincsen neme”.

A hétköznapokban általában kevéssé figyelünk a betűtípus-választásra, ám az szemet szúr, ha valami feltűnően oda nem illő, mint a Comic Sans egy gyászjelentésben vagy egy Times New Roman stílusban nyomott étlap. Utóbbit egyébként Stanley Morison alkotta meg 1931-ben, a brit The Times magazin megbízására, hogy egyedi arculatot adjon a lapnak, és a legtöbb ember számítógépén a szövegszerkesztőben ez az alapbeállítás.

Amíg jó a font, fel sem tűnik, míg egy komolyabb arculatfrissítésnél (ami a lapunknál utoljára 2017-ben történt) az olvasók egy része akár le is morzsolódhat, ha túl éles a váltás, vagy nem simul a szemhez az új stílus.

„A tipográfia is művészet, egyfajta dizájnformátum. Érdekes az is, hogy ha ránézünk egyik-másik képre, még azt sem biztos, hogy megmondanánk, hogy ezek betűk” – mutat rá Flóra az egyik műre, amelyen fluid, puhának tűnő alakzatok szerepelnek. Egy másik képen egymásba tükröződik a felirat, „my kind, our kind”, ezt sem könnyű megfejteni, a tipográfusok még a szójátékaikkal is megdolgoztatják az elmét. „Miután közösségi médiával foglalkozom, szoktam apróbb grafikai munkákat készíteni. Van kedvenc betűtípusom is, a Montserrat” – árulja el Anett. Ezt a betűtípust Julieta Ulanovsky argentin grafikus tervezte 2011-ben, a Buenos Aires-i Montserrat városrész kecses múlt századi cégérei alapján, ámbátor remekül illik például e-mailezéshez. Flóra a saját kézírását mutatja meg a vendégkönyvben, az ő betűiből érdemes lenne fontot készíteni, de akár egy kávézó falán is klasszul mutatna, ahol manapság nagy a kereslet a szépírásra.

„Fontos, hogy a font tükrözze a brand arculatát, mert kirí, ha nagyon elüt, és nem alkot egységet a dizájnnal. Klasszikus példa a Coca-Cola felirata, ami jól visszaadja nagy múltú márka nosztalgikus hangulatát” – magyarázza Anett. „Engem sokszor a színek fognak meg, például a kontrasztos rózsaszín-zöld kombináció” – mutat egy újabb képet. A mellette lévő felirat tele van pixelekkel, akár egy rémálommá vált szemorvosi vizsgálat, de akad a Grincs esztétikáját idéző, hippis és videojátékos dizájn is. Most nagy divat ez az Y2K stílus, mondja Anett, a Z-generáció ezredfordulós esztétikájára utalva, bár Flórának inkább a barokkos stílus ugrik be ugyanarról a képről.

Akadnak, amelyek a dimenziókkal vagy a textúrával játszanak, ettől mintha mozognának a betűk és hullámozna a tér, de tény, hogy valamennyi mű erős érzelmeket tud kiváltani, emellett vizuálisan is rengeteg izgalmas ingert kapunk, és megkockáztatom, egyik-másik posztert még a nappalinkban is ki mernénk rakni.

Cirill betűs poszterek

„Amióta itt dolgozom, fotó és dizájn téren is egyre többet látok, ezáltal én is fejlődöm, kezdem megtanulni a különböző vizuális nyelveket, mint most a tipográfiában is” – mondja Anett. Flóra szerint azért is jók az ilyen kiállítások, mert az iskolában általában minimális vizuális műveltséget kapnak a tanulók, bár ő szerencsésebb, mert otthonról hozza, művészcsaládból származik. Gyakran járnak a galériájukba egyetemisták – köztük MOME-s formatervezők, grafika szakosok –, vonzó számukra az is, hogy nincs belépődíj.

A Nemzeti Múzeum esetére gondolva érdeklődöm, mi a helyzet a „korhatáros” képekkel, noha manapság egy híradóban is lát az ember erős képsorokat. „A szülő döntése, hogy elhozza-e a gyerekét például egy Ukrajnáról szóló fotókiállításra, azokból a képekből melyeket mutatja meg neki, és hogyan kommunikál ezekről a gyerekével” – véli Flóra. Ám egy ilyen színes, játékos tipográfiai kiállítást a fiatal korosztály is tud élvezni, még ha nem is tud olvasni, csak a grafikákban gyönyörködik – ahogy mi sem feltétlenül tudjuk elolvasni az arab vagy a cirill betűs posztereket. A kiállítás egyik képe ráadásul interaktív: a látogatók post-itekre írt üzeneteivel van teli, a kedvesség, az elfogadás, a sokszínűség jegyében, amiből ebben a kiállítótérben bőséggel akad.