Azt állította Orbán Viktor (a Weltwoche című svájci hetilap megalapításának 90. évfordulója alkalmából mondott zürichi beszédében), hogy „Magyarország nem a feketebárány, hanem az első fecske”.
Ezzel szemben a tény az, hogy az Orbán vezette Magyarország nem a szélsőjobboldal felé tartó új európai konzervativizmus első fecskéje, mert az a fecske Silvio Berlusconi, Orbán egykori mentora volt. De persze neki még nem sikerült saját, egyszemélyes uralma alá hajtani Olaszországot, bár nagyon igyekezett. És ne felejtkezzünk el a szlovák Meciarról sem. Úgyhogy maradjunk abban: nem, Orbán nem az első fecske, legföljebb az első, 21. századi önkényúr az Európai Unióban. Reméljük, az első és egyben az utolsó.
Azt állította Kövér László, az Országgyűlés elnöke (egy jászapáti lakossági fórumon), hogy „amit Brüsszelből mondanak, az gyakorlatilag ugyanolyan ukáz, mint amit annak idején Moszkvából küldtek”.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem ugyanolyan és nem ukáz. Ha az lenne, akkor a parancsmegtagadás miatt már rég menesztették, sőt becsukták volna Orbánt és Kövért, ők viszont még plakátháborúkat is indíthatnak Brüsszel ellen. Vagyis így könnyű a háborús hőst játszani. Amíg csak szavakkal bombáznak.
Azt is állította Kövér (ugyanott), hogy az Egyesült Államok budapesti nagykövete az ő számára egy „non-person, egy nemlétező ember, aki néha feltűnik, nem tudom, hogy kicsoda, hogy mit akar… egyébként is tök mindegy, hogy mit mond”.
Ezzel szemben a tény az, hogy egyáltalán nem mindegy, David Pressman szájával ugyanis az Egyesült Államok kormánya beszél. De ha Kövérnek és Orbánnak az is tök mindegy, hogy mit mond Amerika, akkor jobb, ha fedezékbe húzódnak. Bár lehet, hogy már régóta ott vannak: Putyin fedezékében.
Azt állította továbbá Kövér (szintén a fórumon), hogy „nekünk azon sincs mit örülni, hogy a németek tönkre teszik magukat, méghozzá viharos gyorsasággal: egységnyi időt tekintve talán gyorsabban, mint Hitler tette. Hitlernek ehhez kellett 12 év, ezeknek, akik most hatalmon vannak, nem kell 12 év, hogy padlóra küldjék Németországot.”
Ezzel szemben a tény az, hogy Németország természetesen nincs padlón, csak az oroszok Ukrajna elleni inváziója és annak számos gazdasági következménye felszínre hozta az ország néhány korábbi problémáját. Hitler uralma ellenben a Holokauszt majdnem hatmillió áldozatán kívül mintegy ötmillió német katona és majdnem egymillió német polgári személy halálával, Németország szétbombázásával, gazdasági összeomlásával, óriási társadalmi traumával járt. Hitlert relativizálni szabad?
Azt állította Bayer Zsolt, az 5-ös számú tagkönyv tulajdonosa (ugyanott), hogy a Szovjetunió lényegesen komolyabban vette a jogot és az akkori jogrendszert, mint jelenleg az Európai Unió”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a szovjet jogállamba ezek szerint belefért az ’56-os magyar forradalom jogszerű leverése meg a jogtisztelő ’68-as csehszlovákiai bevonulás is, ugyebár. További megjegyzésem nincs, hiszen Bayer szavai önmagukért beszélnek. Már úgy értem: Orbánért, Kövérért, Bayerért.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.