November 15-én még a brit Legfelső Bíróság döntése borzolta fel a kedélyeket, mely az emberi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos fenntartások miatt törvénytelennek nyilvánította az illegális úton, a La Manche-csatornán átkelő bevándorlók Ruandába tervezett kitoloncolását.
A hatvanas évek közepén kormányzó munkáspárti Harold Wilsonnak tulajdonítják a szállóigét, mely szerint "egy hét hosszú idő a politikában", és valóban a múlt héten már a legális bevándorlás égbe szökése okozott izgalmat. Az Országos Statisztikai Hivatal (ONS) csütörtökön nyilvánosságra hozott módosított számai szerint az elmúlt év decemberéig tartó 12 hónapban 745 ezren érkeztek megfelelő papírokkal felszerelve a szigetországba. A 2023. június végéig számított évben pedig 607 ezren landoltak a szigeten, hogy itt szabályosan telepedjenek le és vállaljanak munkát. Ez az adat közel háromszorosa a Brexit megvalósulása előtti, évi 200 ezres átlagnak. 1962 óta, amikor a legtöbb gyermek született az országban, ez évben szaporodott meg a leglátványosabban a népesség, amiért ezért most a nettó nemzetközi migráció a felelős.
Az új információ, miszerint az elmúlt két évben 1,3 millió emberrel több érkezett be az országba, mint onnan távozott, különösen a Konzervatív Párt jobbszárnyát háborították fel. Több szempontból is, hiszen míg a ruandai deportálások jövője a kormány ügyvédeinek agyafúrtságán és a bíróságok megítélésén múlik, a legális bevándorlás emelkedése saját hatásköre. 1992 óta minden választási programban elhangzott, hogy csökkenteni kell a migrációt. A Boris Johnson fölényes győzelmét hozó 2019-es voksot megelőző választási kiáltvány tartalmazta az ausztrál stílusú, pontrendszeren alapuló szisztéma tervét, különösen megkönnyítve a nem az Európai Unióból beutazók dolgát, ha tanulni vagy dolgozni akartak az Egyesült Királyságban. Az EU-ból való kilépést megelőző kampánynak pedig egyik leghatásosabb ígérete volt, hogy a szuverenitás visszanyerésével a szigetország szabadon rendelkezhet saját határai felett, így vissza tudja majd szorítani a bevándorlást.
Ahogy ezt a The Times napilap elemzése is aláhúzza, a múlt évi 768 ezres EU-n kívüli nettó bevándorlást úgy kell elképzelni, mintha egy Nottingham-méretű várost adtak volna hozzá Nagy-Britanniához. Közel 586 ezer munkavállalási vízum került kibocsátásra, de ezek tulajdonosai közül csak 335 ezer a tényleges dolgozó, a többiek a velük egy háztartásban élő, külön jövedelemmel nem rendelkező hozzátartozók voltak. Amúgy a pandémia előtti állapothoz képest megnégyszereződött a külföldi dolgozókhoz csatolt rokonok száma. Boris Johnson lelkén szárad a tetemes tandíj ellenére is rekord számban beözönlő nemzetközi diákok száma. A volt kormányfő nagyon is hangoztatott célja volt, hogy minden évben 600 ezer külföldi hallgatót nyerjen meg brit egyetemek számára, amit határidő előtt sikerült is teljesíteni. A legrátermettebbeket később a brit munkaerőpiacon szerette volna viszontlátni. A törvényes bevándorlás mértékének elszabadulásában nagy szerepet játszott az Ukrajnából és Hong Kongból menekülők nagy számának befogadása is.
Rishi Sunak és kormánya cselekvési lehetőségeit korlátozza, hogy több területen elengedhetetlen szükség van a külföldi munkaerőre. Az egészségügyi és szociális ellátás, különösen az idősek gondozása összeomlana enélkül. Ugyanígy lámpással kell keresni azt a britet, aki vállalja a gyümölcs- és zöldség leszedését. Kényes egyensúly megteremtését igényli, hogy a számok essenek vissza, de közben a gazdaság és a munkavállalói igények se szenvedjenek csorbát. James Cleverly belügyminiszter a közeljövőben Ruandába utazik, hogy ott az aggodalmakat eloszlatni képes új szerződést írjon alá. Ennek értelmében nem lehet majd visszaküldeni menekülteket hazájukba, ha ott üldözés várhat rájuk. A jövő évi hatalomátvételben reménykedő Munkáspárt és a folytatásban még bízó Konzervatívok is jelentősen felemelnék a bevándorló vízumhoz szükséges jelenleg évi 26 ezer 200 fontos (11,5 millió forint) garantált fizetési küszöböt. Már 2024. januártól csak hosszabb PhD és más posztgraduális képzésre érkezők jelentkezhetnek egyáltalán családtagok behozatalára, az új elképzelések szerint pedig az egészségügyi és szociális ellátás külföldi dolgozói ebből a
A brit legfelsőbb bíróság csapást mért London menekültpolitikájára