Egyre kisebb a valószínűsége annak, hogy Geert Wilders, a majdnem két héttel ezelőtti holland parlamenti választáson győztes Szabadságpárt (PVV) vezetője kormányt tud alakítani. Vagy ha mégis, akkor egy rendkívül instabil kabinet jönne létre.
A belpolitikai viszonyok bonyolultabbak, mint valaha. Hiába szerezte meg ugyanis a PVV messze a legtöbb mandátumot a törvényhozásban, a 150 képviselői helyből 37-et, eddig egy kivételtől eltekintve egyetlen párt sem jelezte, hogy hajlandó lenne koalícióra lépni vele.
Elsőként az eddig kormányzó jobboldali liberális Néppárt (VVD) vezetője, Dilan Yesilgöz jelezte, hogy nem kíván közösen kormányozni Wildersszel, mert a párt elvesztette szavazóinak egyharmadát, és már csak 24 mandátummal rendelkezik, így irányváltásra van szükség. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy "megtűrné" Wilders kormányát, ha a populista politikus kisebbségi kabinetet hívna életre.
A VVD-t megosztotta a döntés. Yesilgöz irányvonalát támogatja a még ügyvezető miniszterelnökként hivatalban lévő Mark Rutte, de akadnak a pártban olyanok is, akik szerint a Néppárt nem bújhat ki a felelősségvállalás alól, és Wildersszel kell kormányoznia, hiszen a választók „nyilvánvalóan jobbközép kormányt akarnak”. A másik tábor viszont magától értetődőnek nevezi, hogy a VVD liberális politikai erőként nem támogathatja Wilders egy sor álláspontját, ráadásul ezek egy része összeegyeztethetetlen az alkotmánnyal.
Wilders sajnálkozását fejezte ki Yesilgöz döntése miatt, de mentőövként még ott lehetett számára a második potenciális partner, a 20 mandátummal bíró jobbközép Új Társadalmi Szerződés (NSC), amelyet Pieter Omtzigt idén alapított. Wilderst azonban sokk-ként érhette Omtzigt múlt szerdai bejelentése. „Összességében az NSC parlamenti frakciója jelenleg nem lát alapot arra, hogy tárgyalásokat kezdjen a PVV-vel egy többségi vagy kisebbségi kormányról." A kulcsfontosságú mondat egy háromoldalas levélben szerepel, amelyet Omtzigt Ronald Plasterknek, annak a politikusnak adott át, akinek az a feladata, hogy felmérje a terepet egy esetleges koalíciókötés előtt.
Az eddigi egyeztetések során egyértelművé vált, hogy nem lesz gyors koalíciókötés, miközben Wilders egy hónapról beszélt. Omtzigt azt közölte, "a PVV választási programja olyan álláspontokat tartalmaz, amelyek véleményünk szerint sértik az alkotmányt". Utalt az alaptörvénynek a vallásszabadságra, a véleménynyilvánítás szabadságára és a cenzúra tilalmára vonatkozó részeire. Wilders többek között a mecsetek bezárását és a Korán betiltását követelte. Bár a populista politikus a választások éjszakáján azt állította, hogy a koalíciós tárgyalásokon "félreteszi" ezeket az álláspontokat, Omtzigt most tudni akarja, ez pontosan mit jelent. "Mennyire lehetünk biztosak abban, hogy a képviselők és az esetleges miniszterek a nyilatkozataikban és szavazataikban betartják az (alkotmányos) törvényeket?" – kérdezte, s felszólította Wilderséket arra, világosan magyarázzák meg, hogy programjuk mely pontjai nem relevánsak többé.
Omtzigt más akadályokat is felsorolt. Pártja például fontosnak tartja Ukrajna további katonai támogatását, miközben Wilders a választási kampány során elutasította, hogy a terveknek megfelelően Hollandia F-16-os vadászgépeket szállítson Kijevnek. Az NSC vezetője elutasítja a Hollandia EU-ból való kilépéséről (Nexit) szóló spekulációkat is. Wilders népszavazást akar a kérdésről.
Omtzigt mindemellett azt is követeli, hogy a leendő kormány tartsa be a nemzetközi egyezményeket. Ezzel arra utalt, hogy Wilders ki akar lépni a párizsi klímamegállapodásból. Pénzügypolitikában is komoly ellentétek merülnek fel Omtzigt és Wilders között. Előbbi kiegyensúlyozott költségvetést akar, utóbbi viszont számos költséges ígéretet tett, amelyeket például úgy akar finanszírozni, hogy Hollandia nem fizet be több pénzt az EU költségvetésébe. Summa summarum Omtzigt azt követeli, hogy Wilders hagyjon fel programjának populista részével. Csak olyan kérdésekben lát közös nevezőt – fogalmazott -, mint "a fenntartható migráció, a megélhetés biztonsága és a mezőgazdaság".
Wilders dühösen reagált a levélre. "Ha bármilyen kérdésed van, gyere a tárgyalóasztalhoz, Pieter" - írta az X platformon, a korábbi Twitteren, ami egyértelműen azt jelzi, hogy a két politikus viszonya is egyre hűvösebb.
Egyelőre egyedül Caroline van der Plas, a konzervatív agrárpárt, a BBB vezetője jelezte, hogy hajlandó lenne koalícióra lépni Wildersszel, de e párt mindössze hét képviselői hellyel rendelkezik a parlamentben, tehát a PVV-vel együtt is csupán 44 mandátummal rendelkeznének, miközben a kormányzó többséghez 76-ra lenne szükség. Ez a kétpárti opció tehát irreális, csak akkor működhetne, ha a VVD és az NSC kívülről támogatná őket, bár enyhén szólva sem lenne szerencsés egy ilyen opció.
Sok múlik most azon, hogyan végződik a VVD-n belüli a hatalmi harc. Ha a Wilders-párti tábor győzedelmeskedik, az jelzés lenne Omtzigt és az NSC számára is, lépjenek be egy ilyen koalícióba. Az említett négy pártnak kényelmes többsége lenne 88 hellyel. Csakhogy amint Omtzigt is jelezte, ez nem olyan egyszerű, hiszen a pártok programjaiban egyelőre óriási különbségek vannak.
Egyelőre tehát teljes a patthelyzet. Már csak azért is, mert bár felmerült a VVD és az NSC, valamint Frans Timmermans baloldali szövetségéből és a baloldali-liberális D66-ból álló többségi kormány lehetősége is, ám Yesilgöz határozottan ez ellen szólalt fel. szerinte ez nem logikus következménye a választási eredménynek.
A jobboldali szociáldemokrata Plasterk, aki korábban miniszterként is szolgált, már kedden be akar nyújtani egy időközi jelentést. Az eredmény azonban gyakorlatilag biztos: egyelőre lehetetlen egy Wilders vezette koalíciós kabinet. Elképzelhető, hogy megdől a 2021-es rekord. Akkor 299 napot vett igénybe Rutte új kabinetjének a megalakítása.
Ha senki nem talál kiutat a patthelyzetből, elkerülhetetlen lesz az új választás, amelyen azonban Wilders Szabadságpártja még erősebbé válhat.
