- A nemzetközi szövetség hozzáállása kiradírozza a komolyan vehető sportágak közül a női kézilabdát

Értelmezhetetlen első hetet hozott a svéd-norvég-dán közös rendezésű női kézilabda világbajnokság csoportköre, a nem létező „válogatottak” egymás után szenvedték el az akár harminc (!) gólos vereségeket. A sportág történetében másodszor trombitáltak össze 32 női válogatottat, s noha már az első sem volt nagy siker, a mostani simán idézi az előző színvonalát: a csoportokban alig akadt éles meccs, nem volt olyan négyes, amelyikből egy, de inkább két csapat ne lógott volna ki.

A világ azonban a kiélezett, utolsó pillanatig kiszámíthatatlan és atomkort idéző végjátékokra kíváncsi, mintsem egy hét totális tinglitanglira. Erre tényleg nincs idő. A nemzetközi szövetséget 23 éve irányító egyiptomi Hasszan Musztafa a népszerűsítésre hivatkozva erőlteti a bővítést, s mivel lényegében majd’ negyedszázada teljhatalommal vezeti a sportágat, az ő akarata érvényesül. A sportág vezető hatalmai már többször igyekeztek megpuccsolni, de valahogy mindig elhajolt és kivédte a támadásokat, holott a skandináv és német szövetség vádjai szerint a korrupció, a diktatórikus vezetői attitűd és a rossz döntések indokolttá tennék eltávolítását. Ez a vb is igazolja, hogy nincs 32 válogatott ebben a sportágban, és nemcsak a női, de férfi vonalon sem: az egyiptomi vb-n a magyar férfiválogatott anno 44-18-ra verte Uruguayt, de a Zöld-foki-szigetek játéktudása is kérdéseket vetett fel.

Látni, hogy a kézilabda népszerűsége nem vethető össze a kosár- vagy röplabdával, amíg előző sportágakat világszerte ismerik és profi szinten játsszák, addig ez a kézilabda esetében kisebb térségekre korlátozódik. Ezeknek a világbajnokságoknak az a fájdalmas üzenete, hogy a mellény sokkal nagyobb, mint a váll.

A vb-n a legjobb nyolcba kell jutnia a magyar válogatottnak, ami jó eséllyel a tavaszi olimpiai selejtezőn való indulást jelenti. A csoportban két győzelem (Paraguay és Kamerun) után következett az első középsúlyos csapat (Montenegró), amelyik hattal verte a magyart. Abban egyelőre csak bízni lehet, hogy a kispadon látott arckifejezések a nyugodt erőt, mintsem a teljes tanácstalanságot tükrözték azon a meccsen. A válogatott a vágyott négy helyett csak két pontot visz a ma kezdődő középdöntőbe, ami nem rossz, de azért annyira nem is jó helyzet.