- Hegyi Iván: Rémálmok Színháza

„A Manchester United nyöszörögve távozott Európából” – írta a Reuters hírügynökség, miután a Rémálmok Színházának csapata nemhogy kiesett a Bajnokok Ligája csoportkörében, de szégyenletes utolsó helyével még a kontinens második számú tornája, az El sem maradt neki vigaszul.

A The Guardian „a káosz hatrészes sagájának” nevezte a BL-kínlódást, amelynek során a United mindössze négy pontot szerzett, és annyi gólt kapott (15-öt), amennyit angol résztvevő még sohasem.

Az utolsó fordulóban a Bayern Münchentől elszenvedett 1-0-s vereség után a L’Équipe című francia sportlap 4,3-as átlag osztályzatot adott a csapat tagjainak – a legjobb érdemjegy a 10-es –, míg Erik ten Hag holland edzőt 3-assal „díjazta”. Az utolsó helyet a Daily Mirror így kommentálta: „Ez volt a végső megaláztatás Ten Hag számára.”

A Manchester United 24 tétmeccsének a felét elveszítette. Ilyen rosszul 1986 óta nem kezdett szezont, akkor a bajnokság első négy fordulójában nyeretlen maradt, és a kilencedik kör után is egy győzelemmel, két döntetlennel, valamint hat vereséggel állt. Azon az őszön – november 6-án – vette át a csapat irányítását Alex Ferguson.

A Manchester Evening News joggal állapította meg: „A United konstans válságban van.” Ez identitásválság is, hiszen az együttes bajnok legutóbb 2013-ban, BL-győztes 2008-ban volt.

Azóta sokszor kitömik. Így is, úgy is. Amióta Ten Hag az edző, a klub 400 millió fontot költött játékosvásárlásra. Ehhez képest a The Guardian szerint „a diszfunkció a jelen minden részletében megnyilvánul a szivárgó stadiontetőtől a hosszú távú ballépésekkel sújtott csapat kríziséig”.

Roy Keane, aki az 1999-ben BL-t, bajnoki címet és FA Kupát nyerő, Ferguson-féle United csapatkapitánya volt, odáig ment, hogy kijelentette: a keret tíz tagja nem felel meg az Old Traffordon elvárható színvonalnak. Úgy véli, Sofyan Amrabat, Antony, Diogo Dalot, Christian Eriksen, Jonny Evans, Victor Lindelöf, Harry Maguire, Anthony Martial, Jadon Sancho, Raphael Varane méltatlan a hagyományos nívóhoz. S André Onana, Luke Shaw, Scott McTominay, Aaron Wan-Bissaka is „a határon mozog”.

Egy másik 1999-es, Paul Scholes „ijesztőnek” nevezte a csapat erőfeszítéseinek hiányát, és azt mondta: „Ez az edző felelőssége, még akkor is, ha a Manchester United labdarúgói az utóbbi időben több trénert cserben hagytak már.”

Ten Hagról minden lepereg. A Newcastle-tól elszenvedett 1-0-s vereség után elterjedt, hogy a szakvezető – miként mondani szokás – elvesztette az öltözőt, ám a bennfentes értesülésekre a tréner így reagált: „Jó irányba megyünk, nem zavarnak a ránk zúduló bírálatok. Már csak azért sem, mert önkritikusak vagyunk, nem tölt el bennünket az elégedettség.”

Aztán a Bayern elleni teljesítményt „nagyon jónak” minősítette, és szerinte „a United nem érdemelt vereséget”.

A kilábalás így szörnyű nehéz lesz, hiszen az önkritika emlegetése ellenére minimális belátás sincs. Némi mentség akad, mivel a csapatot sorozatos sérülések sújtják, ráadásul Antonyt családon belüli erőszakkal vádolták meg, Sanchónak fegyelmi problémák miatt egyedül kellett edzenie. Ám ez sem magyarázza a nyomorúságot, amelynek pénzügyi része, hogy a kiesés Európából minden „elmaradt” mérkőzésen ötmillió eurós mínuszt jelent, ennyi ugyanis a meccsnapi bevétel az Old Trafford stadionban.

Ráadásul a hét végén a listavezető Liverpoolhoz látogat a Manchester United. Márciusban 7-0-s megrendítő vereséggel zárult a kirándulás a Mersey-partjára, Ten Hag „fiai” – köztük Dalot, Varane, Lisandro Martinez, Shaw, Casemiro, McTominay, Antony, Bruno Fernandes, Rashford, Garnacho – csak támolyogtak az Anfielden elszenvedett hét gonosz pofontól. A két együttes között most öt helyezésnyi a különbség, Szoboszlai Dominik csapata tíz ponttal szerzett többet sanyarú sorsú ellenfelénél.

Igaz, a United tagadhatatlan előnye, hogy a nemzetközi porondra már nem kell koncentrálnia.