Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádiónak az Európai Tanácsnak arról a határozatáról, amellyel jóváhagyta Ukrajna uniós csatlakozási tárgyalásainak megindítását), hogy „én nem akarok részt venni, Magyarország nem akar részt venni ebben a rossz döntésben, csináljátok egyedül, és ezért inkább elhagytam a termet”.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem a 26 tagország csinálta egyedül, amit csinált, hanem a 27-ik. Ő, azaz khm, Magyarország. Legalábbis a matematika (és Magyarország) mai állása szerint.
Azt állította továbbá a miniszterelnök (még a csúcs előtt), hogy az Európai Tanács nincs abban a helyzetben, hogy döntsön az ukrán csatlakozási tárgyalások megkezdéséről.
Ezzel szemben a tény az, hogy de, az Európai Tanács abban a helyzetben volt, hogy döntsön, ellenben Orbán nem volt abban a helyzetben, hogy a döntést megakadályozza. Kínos.
Azt is állította Orbán (ugyanott), hogy „ebből nem fogunk elmozdulni, akármi is az ajánlat”.
Ezzel szemben a tény az, hogy elmozdult, sőt fölállt a helyéről és kiment a tanácskozásról. Hogy emelt fővel-e, vagy leszegett fejjel, hogy dacosan vonult-e ki vagy szégyenszemre kikullogott, tulajdonképpen mindegy. Egyszer csak kint találta magát. Csak nehogy egyszer vele együtt mi is kint találjuk magunkat.
Azt állította ezen kívül a kormányfő (szintén a csúcs előtt, újságíróknak), hogy Magyarország nem enged semmiféle nyomásnak az ukrán csatlakozási tárgyalásokkal kapcsolatban, ugyanis „a magyar genetikailag nem érzékeli a nyomást, ezért ez bennünket nem befolyásol”.
Ezzel szemben a tény az, hogy Magyarország mégiscsak engedett a nyomásnak. Ahogy a kormányfő később a Kossuth rádióban mondta: „amikor a német kancellár, a francia elnök meg a másik 24 szinte megveszekedetten el akar indulni ebbe az irányba, akkor Magyarországnak az a lehetősége van, hogy figyelmezteti őket arra, hogy ez rossz döntés”. Ezek szerint megveszekedett nyomás alatt mégiscsak módosul a nyomásálló magyar gén?
Azt állította Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója (a Bloombergnek szintén még a brüsszeli csúcs előtt), hogy Ukrajna uniós csatlakozása a magyar kormány számára vörös vonal.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem sokkal ezután főnöke, Orbán Viktor szép csendben átlépett a vörös vonalon, hogy aztán nagy hangon újabb vörös vonalakat húzzon. Lehet, hogy színvak.
Azt is állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban az úgynevezett szuverenitásvédelmi törvényről), hogy ezzel bezárják a kiskapukat, és „a dollárok nem tudnak begurulni a baloldal kasszájába meg a baloldal médiájához sem”.
Ezzel szemben a tény az, hogy a törvényben nincs kifejezetten megtiltva a média külföldi támogatása, sőt Gulyás Gergely miniszter a közelmúltban közölte, hogy a törvény a médiát semmilyen módon nem érinti. Úgy tűnik azonban, hogy akár le van írva, akár nincs, akár ki van mondva, akár nincs, mégis Orbán tudja jobban, sőt a legjobban, és a szuverenitásvédelminek hazudott törvény valójában a médiát is sújtja. Nem gurulnak a dollárok, viszont repül a nehéz kő. Ki tudja, hol áll meg?
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.