Hol lehet itt majd bemenni? – tűnődtem szombaton, mert a Bernabéu stadion körül állványok, kordonok, munkagépek, törmelékek szöktek a szembe. Aztán vasárnap délelőtt legföljebb a nyomuk volt ezeknek, a 90 százalékukat elvitték, hogy hétfőn majd folytatódjék az építkezés utolsó szakasza.
Vasárnap már az árusoktól nem lehetett közlekedni. A Real Madrid ajándékboltjába pedig araszolva is nehéz bejutni, és nem csupán munkaszünet alkalmával, hanem a hét minden napján. Legföljebb az feltűnő, hogy a Fehér Balett legújabb slágerszíne a fekete, ezt kínálják leginkább, mert ezt veszik a legtöbben.
A fő szám az 5-ös és a 7-es, fölötte a Bellingham, illetve a Vini Jr. felirat. A Real Madridhoz tartozni pedig nem pusztán szurkolási mód, hanem szűnni nem akaró életforma. Nem csupán a játékosok büszkék arra, hogy a királyi klub labdarúgói lehetnek, de a drukkerek önérzetét is nagy mértékben fokozza az identitás.
Szombatig még csak 34 000 hely kelt el a Real Madrid–Villarreal bajnoki találkozóra, vasárnap este aztán 70 500-an tolongtak a Bernabéuban. Mivel Vinícius Junior régóta nem játszik, az összeállítás ismertetésekor a Bellingham, Rodrygo, Kroos, Modrić sorrend volt megállapítható a decibelek alapján.
Ezúttal a szokottnál eggyel több brazil volt az öltözőben, mert látogatást tett Madridban Endrick, a Palmeiras 17 éves csatára, aki hamarosan már a királyi gárdában futballozik. Jövőbeni társai úgy fogadták és ölelgették, mintha máris a csapatban lenne és gól szerzett volna. Amúgy is remekül megértette magát, mert már megtanult spanyolul.
Szerintem a pályán sem kell majd tolmács.
Aminthogy ahhoz sem kellett sok, hogy az alig plusz négy fokos hidegben is elolvadjon a Madrid közönsége. Modrić beívelését a szuper kedvenc Bellingham a hat szintes stadion második emeletéről a bal sarokba fejelte, mire 70 ezres kórus énekelte a behúzott tető alatt: „Na-na-na-na-na-na-na, na-na-na-na, hey, Jude!”
Ha ismernék a magyar nótát, akkor nem sokkal később a hej, rigó, rigó, Ro-odrygót dalolták volna, mert a trükkös csatár a jobb sarokba lőtt, igaz, a partjelző úgy vélte, lesről. Jó hosszú „VAR-ozás” következett, majd kiderült, az asszisztens rosszul lát vagy túlbuzgó.
Csak azért nem lehetett teljes a derű, mert David Alaba a lábához kapott, és utóbb kiderült: ugyanúgy keresztszalag-szakadást szenvedett, mint korábban Thibaut Courtois és Eder Militão. A brazil Eder így kommentálta védőtársa súlyos sérülését: „Erősebben térünk vissza!”
Ám, amíg távol vannak, sincs baj. Már abból a szempontból nincs, hogy Courtois, Carvajal, Eder Militão, a most visszatérő Tchouameni, Camavinga, Vinícius Junior és Alaba sérülése ellenére is a Real Madrid 23 tétmeccsből 19-et megnyert, hármat döntetlennel zárt és egyetlen egyet veszített el ebben az évadban.
Ahogyan Ancelotti említette: „A problémák dacára ez a csapat kitart.”
De még mennyire! Mert ahol a tartalék jobbhátvéd Lucas Vázquez is méterekre passzol – és pontosan – mellel…
Ez már azután történt, hogy a Villarreal váratlanul szépített. Nem kellett volna, mert Morales góljára olyan negyedórával reagált a Madrid, amely a királyi palota oldalában lábbal muzsikáló kéz nélküli ember virtuóz orgonajátékát vagy az üveg pohárokon az ujjaival zenélő művész lenyűgöző produkcióját idézte.
Brahim Diaz olyan finom szólógólt lőtt, amelyről Carlo Ancelotti, a Real Madrid edzője azt mondta: „Hab volt a tortán.” Aztán Modrić is feliratkozott, miután Rodrygót feldöntötték, és a káprázatos tizenöt perc során szűnni nem akart az „olé!”.
Majd néhány ezren a 85. perc táján hazaindultak, elvégre a 4-1-gyel a meccs már eldőlt, és másnap munkanap van, a Real Madrid pedig látható máskor is (mindenekelőtt annak, aki a spanyol fővárosban lakik, és még bérlete is van).
A színvonalra jellemző, hogy a Marca című spanyol sportnapilap a következő osztályzatokat adta a királyi gárda tagjainak: Lunyin 0 („munkanélküli volt” – fűzte hozzá az újság) – Lucas Vázquez 8, Rüdiger 7, Alaba 6 (Nacho 7), Mendy 5 (Fran García 8) – Valverde 7, Kroos 8 (Tchouaméni 5), Modrić 8 – Brahim Diaz 9,5 (Joselu 0), Bellingham 9,5 (Ceballos 5), Rodrygo 9. (Ancelotti edző szintén 9-est kapott.)
Brahim immár felnőtt a másik két támadójátékoshoz: őt, Rodrygót és Bellinghamet legújabban a BRB triónak hívják.
A csapat építése még annál is jobban halad, mint a felújított stadioné. Az arénán belül már minden gyönyörű, de a legfőbb érték a pályán található.
Meg a levegőben.
Amelyben megkerülhetetlenül ott van a világ valaha volt legsikeresebb klubcsapatának semmivel sem összetéveszthető szelleme.